Édesanyám kivételezik a hugommal évek óta, mit tegyek?

Kérdező, ezt akár én is kiírhattam volna, ugyanez volt a szitu nálunk is: 6 év korkülönbség, lányok mindketten, én az idősebb. Anyám elvtelenül mindig csak a hugomat védte. Apám hiába próbált volna objektív maradni, ő már anyám tálalásában kapta az infókat, és mindig én voltam a kibírhatatlan. Ugyanúgy megkaptam, hogy a család "kárára" tanulok tovább. (Ami arról szólt, hogy volt állásom, és amellett végeztem levelezőn a számviteli főiskolát).

Diploma után száz kilométerre költöztem, férjhez mentem. Maradjunk annyiban, hogy a hugom 2500 km-ről hamarabb hazamegy hozzájuk látogatóba, mint én. De ez mindennek az egyenes következménye.

Én hallottam olyat, hogy amit a nagyobbik gyerek nagyon nehezen harcol ki, azt a kisebbik gyerek már sokkal könnyebben megkapja.

Na, szal, az van, hogy igyekezz minél hamarabb lelécelni otthonról, munkásszállók nem tudom, milyenek; meg ha pl haveroddal összeállsz, akkor hátha tudtok úgy 2-3-4-en albérletet is fizetni. Szóval költözés. Jobb lesz neked nélkülük. Főjenek csak nyugodtan a saját mérgükben, de nélküled. Nem kell , hogy közötök legyen egymáshoz, hagyd őket, maradjanak csak maguknak. Viszont, ha fateroddal jó a viszonyod, ővele esetleg találkozhatsz. De mondjuk anyád nehogy elkezdjen hisztizni, hogy megcsalja, ezért menjél el oda hozzájuk, és onnantól menjetek el együtt apáddal. Tehát, hogy apád se szívja meg, neki se csináljon belőle hisztit. Hogy lásson titeket együtt elmenni. Meg, ha el vagy hanyagolva, akkor jobb, hogyha te perkálod ki inkább a lakbért, minthogy szívják a véredet. Szóval amint teheted, lépj le, és menj. Egyébként ha most van hely valamelyik barátodnál, akkor esetleg lehet, hogy odaköltözhetnél. Ha jófejek a szülők-nagyszülők. De erre mondjuk nem tudom, mekkora az esély , hogy engedjék az ottaniak, hogy odamenj. De azért van. Vagy pl nemtom, esetleg keressél magadnak párkapcsolatot. És akkor úgyis együtt könnyebb, meg barátnődékhez csak jobban megengedik, hogy odaköltözz. De azért tényleg szeressed, tehát ne ez legyen az első szempont, tehát kihasználásba ne menjen át, majd tényleg törődj vele, majd a jövendőbeli társaddal.

Szerintem nem számít mennyivel vagy idősebb ilyen szinten akkor se kéne kivételezzenek a húgoddal.

Nekem az jutott eszembe, hogy az én háziorvosom mikor megtudta, hogy apukám szokott velem veszekedni és, hogy pánikbeteg lettem miatta, rögtön segíteni akart, és mondta, ha nem javul a helyzet szól a családsegítőknek.

Nos nekem nagyon kedves, törődő háziorvosom van de a családsegítőkig nem akartam, hogy eldurvuljon a helyzet, de te is kérhetnél tanácsot mondjuk az orvosodtól. Lehet elküld szakemberhez(pszichológushoz akár) és talán a szakember ha beszél a szüleiddel, hogy ez mennyire rosszul esik neked lehet rá hallgatnak a szüleid.

De előbb próbálj meg te velük beszélni szerintem is.