Ha apám megüt, visszaüthetek? 16/F

Utolsó: azért, mert a részletek nem ismertek. Rendszeresen VERI az apja vagy egyszer kapott egy maflást valamiért, amivel nagyon kiérdemelte azt a bizonyos atyait. Nagyon nem ugyanaz a kategória. A kérdésben nem verés szerepel, hanem az, hogy ha megüti. Egy ütés az nem verés.

Visszaüthetsz, csak aztán ne csodálkozz azon, ha még egyet kapsz és a végén mehetsz a javítóba (valószínűleg már nem így hívják,de valami hasonló biztosan van).

Micsoda zavar van itt a fejekben!!!

Az apa nem verekszik, hanem MEGÜT-i a fiát (vagy mást akart a Kérdező írni? Miért nem azt írta?!). Ezt az egyetlen ütést akarja a fia visszaütni. Ő sem verekedni akar, csak visszaütni (egyszer)!!!

Egyesek írnak a jogos önvédelemről. De a fiú nem önvédelemre készül, azaz NEM az ütés ELHÁRÍTÁSÁRA, hanem ÜTNI, VISSZAÜTNI akar!!!

És (egyesek) most - kérem - értékeljétek át azt, amit eddig válaszoltatok.

Érdekesen alakulnak a társadalmi normák...

Apám max 3x ütött meg egész életemben! Abból 1x teljesen jogtalanul, mert nem ismerte a részleteket. Az 1 napos vadiúj kabátomat elszakították a nyolcadikosok. Nem elég hogy ők bántottak, még apám is.

A második alkalommal kérdezés nélkül kimentem a strandra a barátaimmal (13 voltam, tudtam úszni), a fater úgy kiakadt, nadrágszíjjal kaptam kettőt, de olyat, hogy behugyoztam (szó szerint).

A harmadik nem volt vészes, az okára sem emlékszem.

Mai napig nem tartom jogosnak, főleg az elsőt nem.

De! Soha életemben meg sem fordult a fejemben vissza ütni.

Ő az apám, szeret engem én viszont szeretem, amit kaptam, még ha nem is találtam jogosnak, ő ezt ítélte meg helyesnek.

S ezt ne keverjük össze a rendszeres terrorral és mindennapos erőszakkal!!!

Egy dolgot jegyezzem meg minden gyerek aki ezt olvassa!

Még pedig azt, hogy a testi fenyítés is lehet a nevelés része NORMÁL KERETEK KÖZÖTT!

És itt a szülőnek nagyon képben kell lenni, hogy tudja hol a határ.

Gyerekek! Első sorban KÖTELESSÉGEITEK vannak és csak MÁSOD SORBAN vannak jogaitok. (a nagybetű-kisbetű használatom pontosan tükrözi ezen sorrend fontosságát).

De amúgy ez is érdekes... mi gyerekként ezt a szót nem is használtuk. Ismertük a szót, a jelentését, csak épp nem volt miért használni.

Nyilván nem muszáj velem egyet érteni, de 38 éves vagyok, világ életemben dolgoztam, megtanultam a pénzzel bánni, megadom a tiszteletet mindenkinek, aki megérdemli és családom is van, akikkel harmonikus kapcsolatban élünk. S mielőtt valaki megkérdezné, nem a gyerekemet nem ütöttem meg soha, de ha kiérdemli biztos lekeverek neki egy pofont.

Béke!

"de ha kiérdemli biztos lekeverek neki egy pofont."

Akkor remélem, úgy tökön rúg, hogy több gyereked soha nem lesz. ;)