Szerintetek hogyan tudnám elfogadtatni anyámmal, hogy "nem csinálok semmit se"?

Az önmagában nem biztos, hogy az ő bajuk, hogy rosszabbul fizet a meló, mint korábban. Tisztelendő, hogy dolgoznak.

A szülők viszont már csak ilyenek, cseszegetnek, ha azt látják, hogy "nem csinálsz semmit". Én is utáltam, 32 vagyok, tudod számítógépen dolgozom, ebből élek - mégis a mai napig megkapom, ha otthon vagyok, hogy "csak játszol egész nap". Holott dolgozom akkor is.

Én azt mondanám, csináld azt, ami érdekel, de ami a jövődet is építi egyben. Ez nem kell, hogy az legyen, amit ők szerinted elvárnak tőled. Érdekel a festészet, vagy a programozás? Akkor ebben fejleszd magad.

De valamit valóban csinálj, a igazi bajuk az, hogy azt látják, hogy az életeddel nem haladsz előre. Én is utáltam a beszólásokat, főleg, hogy nyáron elküldtek fagyipénzért teszkózni 12 órába, de az elvárás, hogy építsd a kis életed valahol mégiscsak jogos.

Nem tudom, hogy mezőgazdasági munka alatt mit értesz, de megjegyezném az itten hozzászólóknak, hogy mezőgazdaságban igenis van télen munka, mégpedig az árukeszítés... (Krumpliválogatás/zsákolás, káposztapucolás stb.)

Kedves kérdező, ha tényleg nincs dolgod ilyenkor, akkor vállalj alkalmi munkákat, vagy rövid időszakra is vállalhatóakat.