Megtudnatok bocsajtani egy szülőnek 20 évnyi nemtörödést?

Én 20 éve nem beszélek az apámmal. Lehet fel sem ismerném. Ha keresne, nem azért nem találkoznék vele, mert haragszom, inkább azért nem, mert már egy idegen számomra.

Már úgysincs meg a szülő gyerek kapcsolat, így felesleges színjáték lenne az egész.

Én igen megbocsátottam.

Felnőtt fejjel beláttam az volt a tőle legtöbb amit tehetett. Igaz nem a piálást meg a veszekedést kellett volna neki erőltetni,de én elengedtem.

Amiken átment nem tudom én az ő helyében hogy viseltem/ viselkedtem volna.

Attól függ a te anyudnak mi a bűne.

Megbocsátani meg, azaz elengedném. De elfelejteni nem tudnám.

És ezt úgy írom, hogy pontosan ezen mentem át én is.

Anyám óvoda vége felé hagyott el. Most 18 vagyok. Kb egy éve van vele megint kapcsolatom, az is mondhatni nekem köszönhetően, mert facen beszóltam neki, egy megosztása alá, ami gyerekekről szól, mire abból privátozás, majd szünet, végül lassacskán jó irányú beszélgetés.

Most jóban vagyok vele, jobban, mint valaha. De... annak ellenére, hogy megbeszéltük a dolgokat, azt amit igazán hallani akartam tőle, nem mondta ki. Mondta, hogy sajnálja a történteket, hogy így alakultak a dolgok, amiről megvan a magam véleményem, de ez mindegy, de konkrétan TŐLEM nem kért bocsánatot. Nem mintha ez átírná a múltat, de úgy jólesett volna.

Szerintem, ha a szülő nagyon megbánjak, meg lehet végül is bocsátani, de sosem lesz mély kapcsolat. Pláne 20 év után. Nekem 10+ évem telt anya nélkül. Az idő nagy úr.