Anyukák, apukák, első veletek való találkozásnál mit figyeltek meg a fiatok barátnőjén?

A rövid szoknya, kivágott felső nem zavar, ha nem kihívó, nem csöcskidobós és pic@aszoknya.

Ami elsőre meghatározza a továbbiakat, hogy tud-e normálisan köszönni. Én jobban kedvelem, ha nem tegez le kapásból és nem szeretem a Heló-t sem. Napszaknak megfelelő jó reggelt, jó napot megteszi. Én nem szoktam kérdezz-felek partit tartani, esetleg arra kérdezek rá, hol és mi tanul/dolgozik. Ha futó dolog, akkor nincs jelentősége, ha hosszabb kapcsolat lesz, úgyis menet közben alakul.

"Valóban olyan kiállhatatlan a legtöbb anyós, mint azt a történetekből lehet hallani?"

Nem és nem is lehet hallani!

Csak itt a Gyakorin van öt csaj, aki gyűlölségben él az anyósával. 2-nek nincs igaza, ők a betegek, a másik 3-ról meg csak azt tudjuk, amit ő elmesél.

Ez az 5 csaj heti 3 anyósposztot megereszt, a provokatív kamuzókat nem beleszámítva.

Szóval ne ez legyen neked az etalon, ez egy görbe tükör!

Legyél udvarias (de nem kimért), kedves, mosolygós és lehetőleg őszinte. Mindenképpen önmagadat add, mert ha tartós lesz a kapcsolat, úgysem játszhatsz egy életen keresztül színházat.

Én anyós vagyok, de ebből adódik, hogy meny is voltam.:) Soha nem volt gondom az anyósommal, nem rivalizáltam vele, mert nyilván nem akartam a férjem anyja lenni, az anyósom meg nem akart a felesége lenni. Rendesen elvoltunk egymással, pedig 2 évig együtt is laktunk.

De a témára visszatérve, nem tudom milyen szellemi szintűek a szülők, vidékiek vagy városiak, mert ma már nem igazán szokás a fiúk barátnőjét keresztkérdések sortüze alá vetni. A fiúktól úgyis megtudták már, ami őket érdekli.

Ja és hozzánk jöhetnél nyugodtan rövid szoknyában és kivágott felsőben, nem élünk a középkorban.

Az anyóstémáról 3-as válaszoló véleményét osztom. :DDDDD

Én apuka vagyok, de még kicsik a gyerekeim.

Én önmagáról kérdezgetném. Ha tanul, mi érdekli, ha főiskolára, egyetemre jár, milyen szak, mire képesíti, miért keltette föl az érdeklődését, milyen munkakörben lehet azzal elhelyezkedni. Ha dolgozik, mit, hol, hogyan érzi ott magát stb. stb. A válasza adja a további kérdéseket.

A szüleiről, családjáról is kérdezgetném. Merre laknak, mivel foglalkoznak, van-e testvére stb.

Remélhetőleg a fiam már beszélt előtte róla. Amiket eddig tudok róla, azzal kapcsolatban is kérdeznék.

Hagynám a családtagjaimat is szóhoz jutni, és figyelném, arra hogyan reagál.

Ami nagyon fontos (és ebben gyakorlatilag senki nem tud megtéveszteni!), hogy nemcsak azt figyelem, mit mond a válaszoló, hanem, hogy hogyan mondja. Milyen a testbeszéde, milyenek a gesztusai. Ezekből nagyon sok dolgot le lehet szűrni, még többet, mint a szavaiból.

Mik az abszolút tabuk?

Hát, ami általában vendégségben. Mondjuk a háziasszony főztjét, süteményét kritizálni. :DDDD

Ne kezdeményezz tegeződést velük. Sőt, ha tegeznek, első körben akkor is magázd őket. Ha kölcsönösen tegeződni akarnak, majd szólnak.

Különben, ha nyári forróság lenne (tudom, most nem az van, és gondolom mostanában fogsz barátod szüleivel találkozni), szóval ha nyári forróság lenne, én a rövid szoknyán ill. lenge ruhán sem akadnék fönn. Bár (gyakoris válaszokból kiindulva) lehet, hogy ebben én az átlagnál jóval lazább vagyok.

Célszerű a találkozásra egy csokor virágot vinned az anyukájának és egy üveg bort az apukájának. Ha mondják, hogy "jajj, igazán nem kellett volna", attól még hidd el, ezt szinte mindenki pozitívan értékeli.

Most mondhatnám, hogy nem szimpatikus, ha egy kiló smink van a leányzón, meg rikító műkörmei vannak, de igazából, ha a fiam ilyen lányt választott, akkor ez a lány ilyen marad akkor is, ha taktikából első találkozásnál mellőzi ezeket. Szóval nagyon más képet ne akarj mutatni magadról, mint amit természetes módon mutatnál.

Amúgy hány éves vagy?

Én összességében nézem. A legfontosabb, hogy önmagát adja. Évtizedeken keresztül emberekkel (ügyfelekkel) dolgoztam, ki merem jelenteni, hogy elég jó az emberismeretem. Ha nem viselkedik természetesen, azt nagyon hamar kiszúrom. Kérdezz-felelek partit hülyeségnek tartom. Tény, hogy valahogy el kell kezdeni beszélgetni, ehhez kiindulási alap lehet, amit a fiam már mesélt róla. Emlékszem az első bemutatott barátnőre: mindkettőnknek új volt a helyzet, én legalább annyira "izgultam" mint szegény lány. Ültünk egymással szemben, mint akik megkukultak. Őszintén közöltem vele, hogy bocs, fogalmam sincs, hogyan kéne most viselkednem, mert ő az első lány, akit bemutat a fiam. Ezen jót röhögtünk és már oldódott is a hangulat.

Ruha, külső nem annyira érdekel. Volt olyan, akin meglepődtem elsőre, de rájöttem, hogy miért őt választotta akkor. Annyira ellentétje volt a fent említett első leányzónak, hogy tisztában volam vele: az volt a cél, hogy ne is emlékeztesse a korábbi barátnőre. Nem is tartott sokáig az a kapcsolat.

Virágcsokrot köszönöm nem kérek! egyrészt nem szeretme a vágott virágot, másrészt nem is tudom hová tenni, mert a macskától nincs biztonságban semmi ilyesmi. Cserepes sincs a lakásban. Szóval az nálam nem jó pont. Egy doboz bonbon már inkább. :-D De ezt a fiúnak illik tudni, tőle kéne megkérdezni, hogy mit szeretnek a szülei.

Az én anyósom nem kiállhatatlan, sőt kifejezetten imádom. Már nagyon idős, 86 éves, de remélem még sokáig velünk marad. Egy telken lakunk, eleve együtt akartunk költözni, mikor idejöttünk. Hogy én milyen (még csak) anyósjelölt vagyok, azt nem tudom. Fiam barátnőjét kéne megkérdezni. Vele már régen együtt vannak, de nem túl sűrűn találkozunk. Hogy miért nem jön, nem tudom. Kicsit fura lány, de mivel a ritka találkozások miatt nem igazán ismerem, ezért kb. semmilyen véleményem nincs róla. Semmiképpen nem utálom, hiszen a fiam szereti és ez a lényeg. Remélem egyszer jobban megismerem és jóban leszünk.

Én semmiféle kérdés-felelek programot nem tartottam. Fontos a kultúrája, a bemutatkozás stílusa, az alapvető udvariassági formák betartása. Fent írták, hogy ne hellózzon, mint a haverjainak. Amikor kezet nyújtok neki, nézzen a szemembe, és érthetően mutatkozzon be.

Beszélgetünk mindenféléről, aközben megismerem a gondolkodásmódját, a beszédmodorát, a szókincsét, van-e humora.

Persze nem leltározok, csak a beszélgetés folyamán

ismerhető meg valamennyire a vendég, nem pedig kérdezz-felelek formában levezetett leltár.

Igyekszik az ember oldott, barátságos fogadtatásban részesíteni azt, akit a gyereke szeret, és aki a gyerekét szereti.

Ne görcsölj, ne foglalkozz túl sokat, legyél természetes, legyél önmagad.