Mit szólnátok ha a felnőtt 29 éves lányotok ezt tenné?

Van egy ismerősöm, aki már tiniként érezte, hogy a saját neméhez is vonzódik. Kiderült, a szülei nagyon otrombán reagálták le, pedig az illető kb szűz volt és nem is szándékozott jó ideig szexuális kapcsolatot létesíteni.

A szülei durván megalázták, kontrollálni kezdték. Amikor "szabadult" utána összefeküdt férfival-nővel, alkoholproblémái lettek. Aztán lett egy tartós kapcsolata, az elvárások szerint. Nem sokat tudok róla már, legutóbbi beszélgetésünkkor elmondta, hogy ki van készülve, nem tudja mit tegyen. (Mielőtt valaki betámadna, ő nem keresi a társaságomat.)

Nincs gyerekem és én magam is 29 éves vagyok, de biztos vagyok benne, hogyha a 29 éves lányom jól működő kapcsolatnak írna le egy olyan kapcsolatot, ahol nem tud vonzódni a párjához, 29 éves koráig nem merné elmondani a szeretteinek, hogy leszbikus, álarc mögött él kitudja hány éve, akkor ha eddig valami elképzelhetetlen módon nem lennék már az, mérhetetlenül szomorúvá válnék, hatalmas bűntudatom lenne és azt gondolnám, valamit nagyon elrontottam a bizalomteli családi környezet megteremtésében. Remélném, hogy a lányom egy kicsit is még igényli a társaságom, és támogatni szeretném abban, hogy olyan életet éljen, ahol önmaga lehet.

Csak abban az esetben érdekelne, hogy lesz-e unokám, ha a lányom gyereket szeretne. Akkor támogatnám.

Nagyon jól működhet a kapcsolat, miközben leszbikus. Lehet, hogy nincsenek gondjaik, tudnak egymással beszélni, de ha a lány nem szereti a fiúkat, hanem a saját nemét, az már nem jól működő KAPCSOLAT, ami a szerelemről szól.

Mit éreznék?

Remélném, hogy minél hamarabb megteszi, és keres valakit, akit szeret. A legjobb barátnőm leszbikus. Amikor elmondta, és nem is sejtettem, hogy az, kb annyira ért sokként, mintha a boltban a 150 Ft-s mosószert 180-ra emelték. Ha a még nemlétező lányom így lenne boldog, nem az számít, hogy feltétlen a másik nemmel legyen, vagy az unokák. Persze, biztos aranyosak, de ők "csak" unokák, a gyerekem meg a gyerekem.

Hajrá.

Valószínű nekem sem lesz gyerekem (legalábbis vérszerinti nem valószínű), mert egy örökletes betegségben szenvedek, és valószínű a gyerek is megörökölné.

Anyámék már többnyire feldolgozták ezt, persze néha vakkantanak párat ezzel kapcsolatban (főleg, ha amúgy is veszekszünk), de abba a ténybe egyszerűen nincs miért belekötni, hogy én nem szeretnék beteg gyereket csinálni.

F

Az, hogy mennyire működött jól, csak ő és a párja tudhatja. Kívülállóként nem lehet megmondani.

Én támogatnám mindenben. Nem mellesleg heteroszexuális nőként sem lesz mindenkinek gyereke, míg homoszexuálisként is lehet valaki szülő.