Normális ha látni sem akarom a szüleimet?

És beszélni sem velük. Sosem ütöttek, vertek, de soha nem feleltem meg nekik. Mindig mondták, hogy egy dolgot ne úgy csináljak ahogy csinálom, ne ezt vagy azt tegyem, stb. Egész gyerek és fiatal koromból arra emlékszem, hogy bármit is tettem sosem volt jó. A legapróbb dologtól a legnagyobbig. Persze a nagyobb család és az idegenek előtt dicsértek, büszkélkedtek velem, hogy milyen okos, ügyes stb voltam. Viszont amióta az eszemet tudom, önbizalom hiányom van és úgy érzem, hogy emiatt. Bármikor is jeleztem, hogy önálló ember vagyok, saját akarattal, sose kaptam megértést. Most 2 éve külön élek, sokkal jobb így, kevesebbet látom őket, nem beszélek sokat velük. De megis a szüleim. Viszont szívem szerint szinte sose látnám őket és sose beszélnék velük. Normális ez? 26/f