Miért utalhatom az anyám és családom egy részét?

10en vagyunk testvérek, nehéz sorssal. Apukám meghalt 3 éves koromba. Anyám az arvasagibol és foldmuvelosbol szerzett pénzből tartott minket. Van 3 alkoholista testvérem, mindegyiknek szégyen az élete, egyiknek gyerekei is vannak az egyik fiú szintén megutalta az apját mint én anyámat, nővérem gyamsag alá vette. Van egy bátyám aki nagyon félős az volt az élete hogy csinálja a mezőgazdaságot otthon, de se barátnő semmi.. Pszichiátria esett lett, bedilizett egy olyan esemény után, hogy egy barátnő jelölt és annak az anyja sertegettek(kicsinalunk, meghalsz..) mostmar gyógyszereket szed van egy 4 órás munkája utána csak haza jön és koslat mindenki után. A többi testvérem hála istennek normális és van munkájuk de ők nem utaljak anyámat mint én, pedig őket is leku.. ta régebben még nem kaptak szeretetet.azert utalom anyám mert igénytelen nagyon durván és szerinte ez így jó, neki nincs ideje.. Egesznap bent ülnek a konyhába és beszélgetnek a retekbe az ő kis nyugdíjabol élnek. És ez az életük.. Haza kényszerültem sajnos, amíg volt munkám leszartam őket de mostmar hogy egy hete itthon vagyok a vírus miatt egesznap látom ezt a szar életüket és nem bírom turtoztetni magam. A két kicsi gyereknek senki se segít tanulni mert hü.. e mind.. Én próbáltam a kislánynak mert ő legalább értékeli és van benne tenni akarás, de a másik.. Össze is vesztem vele mert csak azt szerettem volna hogy pakolja össze a szobáját és álljon neki tanulni. Ő inkább tabletozik meg hangosan hallgatja a zenét a hangszórón. Leku.. ott engem is és a testvérét, persze senki se szólt rá, neki lehet..adtam is neki egy kis fulest és visszakerem a ruhákat amiket vettem neki. Nem érdemli meg. És lehangolo ezt latni hogy a mocsokba vannak nem csinálnak semmit és jó így nekik. Én pont az ellenkezője vagyok szeretem a rendet, tisztaságot csak úgy érzem magam jól. Rosszul érzem magam hogy nem tudok semmit se csinálni. És ők ezt így bírják ami nekem kibírhatatlan. Lenezem a családom hogy ilyenek és nem akarok velük beszélgetni mert lenezem őket. Nem tudom értékelni azt hogy felnevelt minket. Mert szeretet sose kaptunk csak a szidast. Most hogy felnőttek lettünk hívogat minket.. De mindenkit hívogat amúgy szerintem csak azért mert unatkozik itthon. Amúgy sose volt soha olyan kérdése hogy hogy megy a suli, milyen jegyeket kaptunk, mitol vagyok szomorú.. Csak a kotelezoket csinálta meg. Kaja meg a ház körüli munkák. És azt várja el hogy mi szeressük. Én nem tudom őt szeretni. Nem bocsajtok meg neki, utalom a természetet is.

Nem értem a többiek hogy tudnak neki megbocsajtani. Sokszor fekete baranynak érzem magam hogy ilyen vagyok