Szerintetek milyen a normális szülő-gyermek kapcsolat?

Hátemlég fura nevelést kaptál....

A szülő gyermek kapcsolat nem nevelői viszony!!

Nem hiszem, hogy ez helyes, amit leírtál. Valószínűleg a gyerekkorodra vezethető vissza az, hogy így gondolsz a szüleidre. Ez az ő hibájuk, ők neveltek így, hogy csak akkor beszélnek, ha nagyon muszáj, éppen ezért teljesen jogtalanul várják el, hogy 25 évesen megoszd velük az életed.

Én teljesen más családban nőttem fel. Egyke vagyok, ráadásul késői gyerek. Nekem anyukám a "legjobb barátnőm", gyerekkorom óta mindent elmeséltem neki. Most, hogy már pár éve nem élek otthon, sőt, mitöbb, nem is tudok sokat hazajárni, mert külföldön élek, így ís amikor tehetem, délutánonként mindig telefonálunk egymásnak, és nem csak ilyen milyen az idő meg hasonló felszínes témákról, hanem mindről.

Nekem ha gyerekem lesz, én ugyanezt a bizalmi kapcsolatot szeretném kialakítani vele. Mivel én így nőttem fel, nekem ez a helyes családmodell. Persze aki meg másban nőtt fel, annak meg az. Így nincs is egységes válasz erre a kérdésre.

23/L

Apámmal baráti a viszonyom, mégis megadom a tiszteletet. Ő nem akart vaskalapos, krétaporral pelenkázott szülő lenni, barátibb kapcsolatot szeretett velem kialakítani, mint amilyen közte és néhai nagyapó között volt. Viccelődünk egymással, sokat nevetünk, és bármiben számíthatok rá. Ezzel együtt megvannak a maga hibái apámnak, de azokat nem nézve örülök, hogy ilyen. Én azt nem tudom elképzelni, mint amit te leírtál. Ez nem szülő-gyerek kapcsolat, igazán kapcsolatnak se tudom nevezni mélyebb értelemben. Beszélgetünk csak úgy, olyan meg, hogy jutalom vagy büntetés, soha nem volt. Sőt mi több, egyedül nevelt fel, ami miatt sokat dolgozott, ergo kevesebbet foglalkozott velem annál, mint amennyit kellett, mégis jól nevelt vagyok. Míg a többi szülő könyörgött már a gyereknek, hogy csinálja meg amit mond, nálunk annyiból állt, hogy rám nézett, és már értettem is, mire gondol. Nem tudom, ismered e a Castle c. sorozatot? Ha igen, na ahhoz hasonló ami nálunk van, mint Castle és Alexis. Szerintem jó így, ha lesz gyerekem, én is így fogom csinálni, hogy baráti viszony, de közben tudja a gyerek a határt, hogy a közelebbi kapcsolat ellenére én vagyok a szülő, a felnőtt, és ő a gyerekem.

Az meg, hogy a tanárok közvetlenebbek a diákokkal. A figyelem és a tisztelet nem attól lesz, hogy kajálnak együtt vagy sem. Kicsit nekem is fura volt néhány éve, de az iskola amibe belekerültem, családias hangulatú, bár mára nagyobb létszámmal működik. Kereshetek személyes problémákkal a tanárokat, de mivel nem ilyen vagyok, ők szoktak engem keresni, és érdeklődni, és nem illedelmességből, tényleg érdeklik őket. Én nem ettem egyik tanárommal sem, inni se ittam, viszont ha így lesz, hát könyörgök, a tiszteletet ugyanúgy megadom a továbbiakban is. Az meg, hogy facebook-on ismerősök... van aki azután jelöli vissza a diákokat, hogy elballagtak, és van aki elfogadja, mert miért ne, de ettől még egyik oldalról sem szándék, hogy egymásra írjanak, csak szimplán ismerősök. Jelenleg pedig minden tanárommal ismerős vagyok, mert a járvány miatt kell, de van akivel azelőtt is azok voltunk, mert pl az egyik tanárnőnek ígértem, hogy csinálok festményt az iskolába, mert üresek a falat, és elküldtem neki, vagy mert ő megkért rá, merthogy rajzos vagyok, csináljak (pontosabban csinálnék e) szép kinézetű betűket (3db). Mi is sokat tudunk a tanárainkról, a közvetlenség miatt, de ez nem azt jelenti, hogy minden tanárral egy asztalnál ülünk és tegeződünk. Illetve az egyik tanár mondta, hogy tegeződjünk egymással, de én inkább magázódok a mai napig.

Oldalakat tudnék erről írni, de azt hiszem, ennyiben hagyom, így is elég olvasnivalót hoztam össze.

18/l