3 hetente meglátogatni a szülőket szerintetek nagyon kevés?

24 évesen ne az legyen a legnagyobb bajod, mikor látod anyut-aput. Ha van eszük, felfogják, hogy az élet rendje a szülőkről való fizikai és érzelmi leválás. És ehhez semmi köze annak hogy felneveltek. Elvileg ezzel a céllal vállaltak téged, nem pedig azért, hogy egész életedben minden héten őket látogasd. Nekik nincs saját életük? Akkor szokott ez a "fáj hogy nincs velem a pici kincsem" állapot a szülőknél, ha semmit nem tudnak felmutatni a gyerekükön kívül.

Örülj, hogy találtál valakit, akivel elkezdheted építeni a jövődet, ne azon sírj, hogy jajj anya meg apa...

Ilyen az élet.

Ha messzire költöztetek, nem lehet hetente odautazni. Ha gyerekeitek is lesznek, még kevésbé lehet, főleg, mikor már a gyerekeknek is programjaik vannak. Meghívják az osztálytárs születésnapjára, sportol és versenye van, moziba menne a haverokkal, vagy tanulni akar, mert hét közben nem készült el.

Néha hívjátok meg a szülőket, akkor kevesebb időtök megy el, és az útiköltség se mindig titeket terhel.

Sőt, az én anyukám, ha felbukkant, nagyon kedvesen segített a háztartásban is. Előre szólt, hogy szerezzek be nyersanyagokat, és három nap alatt megfőzött egy csomó fagyasztható ételt, kivasalt egy kazalnyi ruhát, cipzárt cserélt, megstoppolt, felhajtott, leengedett mindenféle, nadrágot, szoknyát, gyerekholmit.

Ő szívesen megcsinálta, én pedig őszintén hálás voltam neki.

Az más helyzet, ha beteg vagy olyan öreg a szülő, hogy fizikai segítségre szorul. De még akkor se biztos, hogy az a megoldás, hogy a gyereke utazik oda hetente. Illetve ha meg tudják oldani, több testvér van, lehet így csinálni, de nem biztos, hogy sikerül.