Mit kéne erre reagálnom?
30+ vagyok, a szüleimmel élek, nincs munkám (a szüleim nyugdíjasok, hobbiként/pénzszerzési célzattal kertészkednek, zöldséget és gyümölcsöt megtermeljük magunknak és tavaly 900 ezer forint bevételük volt ezen felül, ezt csinálom "főállásban" én is) ha nem esik és van valami dolog a telkünkön akkor egész nap(reggel 9-10-től amíg sötét nincs, ez most kb. este 10-et jelent) kint vagyok. Nem vagyok se túl hatékony, se nem töröm ki a járomszeget de a kinti munkák harmadát-felét én csinálom.
Egy fityinget nem kapok/nem költök a közösből, a jussom hogy van fedél a fejem fölött és kaja előttem.
Régebben rendszeresen beszóltak, hogy ne maradjak fenn sokáig, holott reggel akkor kelek amikor ők. Sokszor ha még hamarabb el is készülök akkor is várunk anyámra, mert neki sok ez az egész napos kint lét (apám szerelme a kert) és mindent megtesz, hogy minél később induljunk. (anyám szokott "szabadnapokat" is kivenni, ilyenkor itthon marad főzni, takarítani, rendezni a dolgait...)
Mostanában úja kezdték, egyik este veszekedtem ezen egy sort anyámmal másnap meg felkelt korán és full hangerőn klasszikus zenét kezdett el hallgatni. (ezen csak mosolyogtam, mert elég sokat éltem másokkal összezárva így ennél cifrábbakhoz is volt már szerencsém, nagyon nem is zavart csak kicsit gyerekesnek tartottam ezt egy 60 éves nőtől.)
Tegnap fateromat küldte ki rám háromnegyed tizenkettőkor, vele is összeszólalkoztam hogy akkor fekszek amikor akarok, mert úgyis akkor kelek amikor nekik feláll. Erre ma reggel 8 után kicsivel arra ébredek, hogy kattan a zár, tök csendben elkészültek és kimentek nélkülem a telekre.
válasza:Nem véletlenül az a normális ritmus az életben, hogy a gyermek leválik a szüleitől.
Sok eset van, hogy valaki nem költözik el otthonról, és épp ezért továbbra is gyerek marad a szemükbe, mint például a te esetedben.. hisz 30+-oson megparancsolni mikor feküdj le, nem normális.
Írtad, hogy nem kapsz semmit a munka gyümölcséből... nem lehet, hogy a szüleidnek vannak anyagi gondjaik? Nekem hirtelen 900e forint 3 emberre, egy évre kevésnek tűnik.
Egyébként a vita heve után lehet, hogy hirtelen azt vették le, hogy te nem is szereted a kertet és nem akarják erőltetni.
Van nyugdíjuk is.
Én vagyok a legcsóróbb a családból és az én kártyámon is kicsivel 1 millió forint fölött van.
A szüleim saját megtakarítása ennél lényegesen több amit folyószámlán tartanak, lényegében véve a nyugdíjuk fele kb. minden hónapban megmarad. (és akkor az ilyen örököltek/eladtak részről ami be van fektetve még szó se esett)
Nem szeretem, illetve azt nem szeretem ahogy csináljuk. Mert ezt már számtalanszor előadtam neki, hogy ha a pénzért csináljuk akkor ennyi munkáért amit mi keresünk az kevés (kb. minden időnket kint töltjük), ha meg hobbi akkor ne már egy szendviccsel üljünk kint reggel 9-től este kilencig, mint valami elítéltek.
válasza:Azt kellene erre reagálnod 30 felett, hogy elmész dolgozni.
Úgy értem: alkalmazottnak, esetleg (tőlük) független vállalkozónak.
Kicsit nonszensz az élethelyzeted, pár évvel lehetek idősebb nálad, de te belekényelmesedtél ilyen 16 éves szintbe.
Nem veszekedni meg okoskodni kell a kertről. Ő hobbijuk, ő munkájuk, ő kertjük.
Battyogjál el dolgozni és abba meg ők nem szólnak bele.
Ennyire egyszerű. Ha nem megy, az már kifogáskeresés, akkor meg ne panaszkodj :)
#3 Rendben elmegyek dolgozni. Nekem könnyebb lesz, mert én oszthatom be az időmet, nincsenek nagy igényeim szóval elleszek.
A szüleim meg ugyanazt folytatják amit most is, csak épp mindenféle segítség nélkül. Nekik is jobb lesz? (tényleg az a normális, hogy amint lehet elfelejti az ember, hogy honnan jött és csak a saját életére koncentrál? )
Azt leszámítva, hogy nem lennének konfliktusok közöttünk (amíg ezt csináltam is voltak, mert meg voltak sértődve, hogy szarok a fejükre, mert az ország másik végébe költöztem, mindezt úgy hogy a szabadnapjaim 90%-át otthon töltöttem és jártam ki velük a kertbe dolgozni) mit nyernék én és mit ők?
válasza:Ha a felfogásod ilyen, akkor lehet jobb neked a szüleid mellett. De így nekem csak az jött le, hogy nem mersz levállni és bár nem szereted a helyzetet amibe kényszerítenek, inkább elviseled.
Az, hogy te és ők mit nyernek vagy veszítenek a távozásoddal csak te tudhatod. És te is kell megállapítsd.
Viszont... az, hogy elmész dolgozni, a saját életedre koncentrálsz, nem azt jelenti, hogy elfelejted honnan jöttél.
válasza:3-as, korodbeli válaszoló vagyok.
Borzasztóan végletes a gondolkodásod.
Attól, hogy nem kiszolgáltatott, langyosban dagonyázó, 40 felé ballagó felnőtt vagy és elmennél dolgozni, mint többszázezer magyar kortársad- az miért jelentené már azt, hogy hanyagolod a szüleid és egoista vagy?!
A szülők is talán rájönnek arra, szembesülnek vele, hogy ha majd nem bírják idősen a sok fizikai melót, akkor majd csökkentenek rajta.
Ha csak a panaszkodás megy, akkor még mindig besegíthetsz (esetileg, a normáls, felnőtt életed mellett, szabadidőd, de nem a munkád terhére)- vagy nem.
Ez miért olyan bonyolult?
Tényleg a 16 évesek gondolkodnak ilyen végletekben...
Az unokatestvéreim példájából kiindulva ilyen végletes a világ. Van aki elköltözött messze, ő ha szeretne se tud segíteni. Akik meg otthon maradtak azok vagy csak magukkal törődnek (nekik van életük) vagy a melójuk mellett a szabadidejüket a szüleik hóbortjára verik el (az otthonmaradók nagy része alá lett lakás tolva így le vannak kötelezve) Megmondom őszintén nincs kedvem évi 240 napot egy munkahelyen lehúzni és utána még a kertben is dolgozni. Ezt csinálták a szüleim, se karrierjük, se barátaik, se életük nem volt. Ez nekem nem hiányzik. Nekem sincs életem de ez az én döntésem nem azért nincs, mert nem érek rá a nagy esztelen hajtásban.
Köszi a válaszokat, mondjuk nem lettem okosabb de talán nem is kérdeztem jól. :)
válasza:Jól van kérdező, csak kibújt a szög a zsákból, hogy neked büdös a munka, az alkalmazotti lét, a kötelezettségek (anyuciék kertjét tényleg ne vegyük már ide... pedig én aztán tisztelem a földdel dolgozókat!)
Rendben, akkor viszont ha neked “nincs kedved”
(?! :D ) 240 napot bejárni valahová, akkor más választásod nincs, mint az arcod alapállásba állítani és tűrni.
Akkor háborogni sem kell.
Korodbeliként azért bennem felmerülnek ilyenek, hogy:
- eü és nyugdíjbiztosítás
- szolgálati idő
- munkaviszony vagy járulékfizetéssel érintett időszak (ha pl nő vagy ès ne adj Isten szülnél... de a kezdeti időt leszámítva férfiként is simán lehet gyerekgondozási ellátást igényelni, mellette akár tanulni, dolgozni, vállalkozni is)
- semmi szociális élet? Ha ne adj Isten a már nem fiatal szüleid elmennek, miből, hogyan élsz majd? Ok, s..ggére versz valami örökölt vagyontárgynak... na de emberileg, pszichésen?
- te nem tanultál semmit? Nincs igényed felnőttként fejlődni, a szakmádban, kollegákkal/üzleti partnerekkel stb. együttműködni, alkotni stb?
A munka nemcsak robot....
Mindegy is.
“Kicsit” reménytelennek tűnsz.
válasza:Mert mi lesz a szüleiddel? Ő kertjük, ő hobbyjuk. Nálunk is van kert otthon, esetleg ki is gyomlálok NÉHA. De ők nem varják el hogy ha hazamegyek egész nap kint dolgozzak, nem is mennék.
Vagy otthon egész nap gürizel és tűrsz
Vagy felnősz, elköltözöl és saját karriert építesz, akkor és azt csinálsz amit akarsz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!