Anyám nem hagyja, hogy kettesben csináljak programokat a párommal?
24 éves vagyok és sajnos még a szüleimmel élek. Tudom, gáz ennyi idősen, de így alakult. De legalább 18 éves korom óta anyagilag teljesen független vagyok tőlük.
Tavaly nyáron volt egy kapcsolatom, ami megromlott az anyámnak köszönhetően.
Nem csinálhattunk kettesben egy programot sem az akkori barátommal, mert anyám úgy volt vele, ő is elfér az autóban és jön velünk. Sokszor még az öcsémet és a barátnőjét is betuszkolta az autóba, mert ha már 5 személyes, ők miért maradjanak ki... Ez így ment egész nyáron.
Egyetlen hétvégére nélküle mentem el a barátommal és a baráti körömmel és nagyon berágott mire hazaértem, amiért nem kérdeztem meg, hogy ő is szeretne-e jönni. Megkérdeztem, hogy mégis miért akart volna ide is bebújni, mikor nem neki való ez a társaság, erre úgy összeveszett velem, hogy elkóborolt egy erdőben. Nem vette fel a telefont, kint maradt egy zivatar alatt és egy bokorban bújt el és magával vitte a vérnyomás gyógyszereit, hogy valamit csinál magával, amiért így hátat fordítottam a családomnak. Nagynehezen megtaláltuk, de utált engem, önzőnek nevezett, amiért csak magamra gondolok. Hogy neki egész életében nem volt lehetősége eljutni ezekre a helyekre és most még elveszem tőle azt a keveset is.
Nem tudtam hogyan kezelni a helyzetet, az első barátom volt és elcsesztem azzal, hogy nem tudtam miként reagáljak anyám viselkedésére. Folyamatosan fenyegetőzött, hogy így már nem akar élni és egy nap mire hazaérünk, csinál valamit magával és utána magamra vessek.
Így szakítottunk, én sem bírtam tovább ezt az egészet és a barátomat se akartam kitenni annak, hogy szenvedjen a családom miatt, mert anyám ki nem állhatta.
2 hónapja viszont van egy új barátom, akivel már szeretnék mindent másképp csinálni.
Anya ma megint elkezdte a hülyeségét, ugyanaz a lemez, mint tavaly. Hogy mindenhol ott akar lenni és önző vagyok amiért nem akarom mindenhová vinni őt is, hanem szeretnék csak a barátommal is közös programokat.
Amikor azt mondom, hogy miért nem csinálja meg a jogosítványt és mehetne amerre szeretne, vagy hogy apám miért nem csináltatja újra a lejárt jogosítványát és mennének kettesben, akkor meg azt mondja, eszében sincs jogosítványt csinálni. Tömegközlekedés azóta nem létezik számára, hogy megvan az autóm, ha meg azt ajánlom fel, hogy elviszem és értük is megyek pl egy wellness hétvégére, akkor meg apámmal ő nem megy kettesben sehová...
Nem is zavarna, ha csak néha akarna jönni, de tényleg mindenhol ott akar lenni és ő szabja meg a programokat, hogy a gerincsérvével mit bír és mit nem.
Tanácstalan vagyok, mert nem akarom, hogy utálja ezt a barátomat is, hogy "kitúrja" őt a "helyéről" mellőlem. De bármit mondok, bármilyen higgadtan próbálom kezelni a helyzetet, csak egy nagy vita a vége és az, hogy milyen önző vagyok és minek éljen így.
Mondtam azt is, hogy menjünk el terápiára, mert ez így nem normális és próbáljuk megoldani ezt a helyzetet, de anya mindig azt válaszolja, hogy én szorulok kezelésre és menjek egyedül, mert nem normális ahogy viselkedek, ahogy itthagyom a családot.
Hogy lehet ezt békésen megoldani?
A költözés ugyanez a témakör, nem oldana meg semmit és fogalmam sincs mit tegyek, mert ezzel az egész életemet megkeseríti és egy macskás öregasszonyt csinál belőlem a végén, ezt pedig egyáltalán nem akarom.
Köszönöm mindenkinek aki ezt a hosszú kérdést végigolvassa és remélem valaki közülük járt már hasonló cipőben és van hasznos tanácsa számomra.
válasza: válasza: válasza:Ha nem lépsz ez a pasi is kifarol,a barátok szép lassan lekoptatnak hogy inkább ne hozd a mentálisan sérült anyádat púpnak közéjük,akinek valószínű ez a korszak kimaradt anno és rajtad lógva pótolná,totál rád nőtt, mint egy inda feszül rád,nem hagy lélegezni,öngyilkossággal zsarol egyből ha vennél levegőt nélküle is,apádtól meg viszolyog hogy menjen vele bárhová kettesben,mintha te lennél az egyetlen életcélja,és amúgy saját önálló élete nincs,mintha házastársa lennél akit birtokolna úgy viselkedik,és egy percre se enged el maga mellől,ez a szimbiózis 24 évesen nem oké egészségtelen,de 12 évesen sem lenne az,neki szakember kell mert téged fojt meg a saját problémái frusztrációja miatt téged tesz tönkre a jövődet a kapcsolataidat. Orvos..
70F
válasza:"Mondtam azt is, hogy menjünk el terápiára, mert ez így nem normális és próbáljuk megoldani ezt a helyzetet, de anya mindig azt válaszolja, hogy én szorulok kezelésre és menjek egyedül, mert nem normális ahogy viselkedek, ahogy itthagyom a családot."
Mondd meg neki, hogy elmész azzal, hogy otthagyod a családod, de menjen veled, mesélje el ő a dokinak, hogy miket csinálsz.
Ha megy, meg fog lepődni, ha nem megy, tudja nagyon jól, hogy nem normális, amit csinál.
válasza:Rossz ilyeneket olvasni.
Aztán meg csodálkoznak mások, hogy miért írják itt a kérdezők, hogy gyűlölik a szüleiket. Hát pont az ilyen elmebetegek miatt.
Csúnyát mondok, de az ilyen "szülő" jobb is ha megdöglik idő előtt és nem terrorizálja tovább, akár egy egész életen keresztül a saját családját.
válasza:Amúgy a kérdező anyja is tipikusan az a szülő aki boldogtalan, céltalan, önállótlan ember és minden örömét a saját gyermekében leli.
Pontosabban elvárja, hogy a gyerek mindig ott legyen, mindig szórakoztassa, mindig körülötte ugráljon.
Mintha a gyerek nem lenne más, csak egy kis kutya, házi kedvenc, akinek a gazdi a mindene és csak azért tartják, hogy szórakoztasson. És még sétálni is csak akkor és oda mennek, ahova a gazdi akarja.
Az az ember, akin sajnos segíteni sem lehet, hiszen az egyetlen aki tudna rajta segíteni az ő maga. És minél inkább engedsz neki, annál inkább uralni fog, annál inkább tönkre fogja tenni az életed, aztán azt veszed észre, hogy ott vagy 40-50+ éves vénlányként és senkid nincs az anyádon kívül.
Egyetlen dolgot lehet tenni. Elköltözni és megszakítani, minimalizálni a kapcsolatot. Egyszerűen vannak helyzetek, amikor határozottan dönteni kell, hogy a magunk életét akarjuk élni, vagy a saját szüleink rabszolgái akarunk maradni.
válasza:Én egyet nem értek,hogy van egy apa a képben,ő mit malmozik? Miért nem viszi a nejét el orvoshoz,állítja le,foglalkozik vele hogy ne a lányán lógjon 0 24 ben,sorolhatnám,ez hatalmas kérdőjel nekem.
70F
válasza:Pont ez jutott eszembe ami 17-nek. Apuka miért nem tesz valamit? Ott van apa, a kérdező, a testvére és senki de senki nem tesz semmit anyuka agybaja ellen évek óta?!?
Nem hiszem hogy a nagy átlag lett volna ilyen helyzetben, mert ezt mások 15-17évesen nem tűrik tovább, és fellázadnak :)
Ha ez igaz (nekem hihetetlen, bocsi) akkor úgy kezelném ahogy a 3évesem mikor hisztizik. Nem kell tudomást venni róla, ha lehiggad elmagyarázni neki, hogy mi a pálya.
Óriási hiba volt utána menni az erdőbe, hagyni kellett volna a f*ba, majd hazajött volna ha rájön senkit se érdekel a hisztije.
Ha beléd áll hogy minek éljen, stb. meg KELL neki mondani, hogy ez szánalmas és érzelmi zsarolás, és akadjon le rólad, és ott hagyni.
Ha azt mondja önző vagy, hogy nem viszed, meg KELL neki mondani, hogy ő az önző, hogy tönkreteszi az életed. És igen, el KELL költöznöd, nagylány vagy már, állja a sarkadra, mert megeszi az.életedet ez a nő (mert anyának az ilyet nem nevezném)
Amúgy egy pszichológus neked is segíthetne, hogy hogyan kezeld.
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat, meglepődtem, hogy ennyien írtatok.
Azt, hogy a költözés nem oldana meg semmit, arra értettem, hogy a probléma gyökere továbbra is megmaradna, ugyanúgy (ha nem még jobban) utálna azért, mert nem a családom van az első helyen.
Ezt a sorrendet már többször is hangoztatta, szerinte a családnak kell az első helyen lennie, mert "nem azért neveltek fel, hogy amikor már segíteni tudok rajtuk, akkor hátat fordítsak nekik".
Igazából legtöbbször azt érzem, hogy anyának az életemmel tartozom azért, mert életet adott nekem, hülyén hangzik, de nem tudom másképp megmagyarázni.
Apám meg nem foglalkozik ezekkel, inkább egész nap dolgozik és mininalizálja az itthon töltött időt.
Köszönöm a támogató sorokat mindenkitől, próbálom valahogy megoldani a helyzetet és leválasztani magamról, de nehéz lesz.
Az új párommal 2 hónapja vagyunk együtt, neki kb 50 km-re van egy háza tőlünk és úgy érzem, elég komoly a dolog közöttünk ahhoz, hogy a jövőben én is odaköltözzek. Erre anyám már most féltékenykedik, hogy onnantól, hogy kiteszem a lábamat a házból, rájuk se fogom nyitni az ajtót és a családom megszűnik létezni számomra. És nem fogja látni az unokáit sem, nem lesz része az életüknek, mert ha elmegyek, nem lesz jogsi, autó és nem tud majd meglátogatni, én pedig biztos nem jövök majd el érte... És hogy a párom családjának mennyivel jobb lesz, mert ők közelebb élnek majd és "lecserélem őket rájuk".
Kemény dió, mert az unokák kellenének neki, évek óta ezt hallgatom, meg azt, hogy szégyellt a munkatársai előtt, mert nem volt senkim.
Ha meg van, akkor meg felborul a világ és miért nem velük szervezek programokat...
Tényleg, számtalanszor próbáltam ezt megbeszélni vele, észérvekkel hatni rá, de semmi nem jó. De örülök, hogy legalább itt nem kaptam bunkó hozzászólásokat, köszönöm a tanácsokat!
válasza:"nem azért neveltek fel, hogy amikor már segíteni tudok rajtuk, akkor hátat fordítsak nekik". Neki egy szakember segítségére van szüksége, de most azonnal.
"évek óta ezt hallgatom, meg azt, hogy szégyellt a munkatársai előtt, mert nem volt senkim."
Sajnálom, de ez a nő komolyan azt érdemli, hogy egyedül rohadjon meg:/ Egy szívtelen, elmebeteg senkiházi. Ha tartod vele a kapcsolatot, tönkre fogja tenni az egész életedet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!