Hogyan értessem meg, hogy undorodom a más emberek utáni takarításban és minden olyan dologtól ami étellel kapcsolatos és / vagy ürülékkel?

Szóval az a gondom, hogy 17 éves lány létemre valamiért undorodom a nyáltól, az ételmaradékoktól meg ilyenektől. Egyszer anyám megkért, hogy takarítsam le a babaszéket ebéd után, ami teljesen természetes. Én nagoyn szívesen segítenék neki, de valamiért nem tudom kontrollálni magam és hányingerem lesz a látványtól.. Meg valahogy az a tudat, hogy ez félig megrágott étel és kisbaba nyál keveréke. Egy másik alkalommal a babaszékes ese előtt 2 hónappal 1 órán át hánytam, ezt hozzátenném!!

Idősek otthonába kellett mennem közösségi munkára, mert már csak az volt szabad idénra. Ott olyan állapotú néniket kelett gondozni, akik már nem képesek önállóan enni. Etetni és itatni kellett őket. Mivel én nagyon tisztelem az időseket, ezért reggeltős estig a munkanapomon hiány nélkül végigteljesítettem, de sajnos volt egy kis baki. A végén amikor kirohantam, az idősek otthona udvarán félúton elhánytam magam. Az volt az első és utolsó napom..

Rólam ennyit.. Most jöjjön anyám:

Anyám valamiért nem érti meg a helyzetemet, akárhogy mondom neki. Annak ellenére sem érti meg, hogy látott hányni.

Azt mondja ,hogy nem kell nyafogni, az én koromban 3 kistestvéremre vigyáztam 0-24-ben..

Hát oké, azért nem kéne hasonlítani az 50 évvel ezelőtti váci helyzetet, a 21. századdal... Nekem van egy problémám, ami megkeseríti az életemet, erre anyám lenéz..

És igen, megkeseríti az életemet. Nem csak felment néhány feladat alól, de képtelen leszek majd gyereket nevelni. mitől majd meg őrülök! A legnagyobb álmom, hogy életem férjével felnevelem a legjobban szeretett gyerekemet...

Tudnátok valamit tanácsolni, hogy miként értessem meg ezt anyámmal?

17/L