A barátom és az én szülő-gyermek kapcsolatom teljesen más, ti szerintetek melyik a normális ebben a korban?

Én 22 éves vagyok, a barátom 23.

A barátomnál, ha ott alszom látom, hogy milyen a kapcsolatuk. Reggel barátom fél5-kor kel, mert megy dolgozni. Én alszom tovább. Szülei pedig felkelnek fél órával hamarabb, hogy elkészítsék neki a teát és bepakolják a táskájába az enni valót. Két puszival köszönti a szüleit. Aztán igazából a reggelije gabonapehely azon nincs mit készíteni.., de a szülei leülnek a kanapéra, csendben megvárják míg elkészült, két puszival elköszönnek tőle, jó munkát kívánnak neki és elmegy. Aztán mikor haza jön akkor is puszival köszönti őket. Közösen esznek aztán vagy egy óráig beszélgetnek mi volt aznap. Majd kimennek kicsit a kertbe kertészkedni. Ha én ott vagyok, akkor meg elmegyünk biciklizni, sétálni, kirándulni, moziba, bármi. Este még közösen tv-zünk a szüleivel a kanapén, aztán mikor már 9-10 van és megfürödtünk puszival elköszön a szüleitől, majd felmegyünk az ágyba. Akkor vagyunk kicsit kettesben, szerelmeskedünk, beszélgetünk...a 25 eves báttyával ugyan ilyen a kapcdolat a szülőkkel, bár idén ő már elköltözik a barátnőjével.

Aztán az én kapcsolatom a szüleimmel nagyon más.. Apa külföldön dolgozik hétvégén ha haza jön öleléssel és puszival köszöntöm, de utána már nem szoktam puszizkodni. Anyát napi egyszer megölelem vagy megpuszilom, ha olyat mond vagy tesz, ami nagyon jól esik vagy csak szimplán, mert szeretem. De van hogy ez kimarad. De hogy így reggel délután este ilyen nincs nálunk.. és számomra ez olyan fura!

Aztán apa sose érdeklődik felőlem én sem annyira faggatom, mert általában nagyom szidja a munkáját és inkább nem is hozom szóba, mert begurul tőle.

Vele könnyű vitába keveredni sajna. Anya meg ritkán ér rá velem beszélgetni, mert amíg apa távol van mindig feladatolat oszt ki neki ezért sokszor ha odamegyek, vagy kérésem van nem tud engem meghallgatni. Ami fáj nekem látva, hogy a barátom szülei mennyivel mások.

A szüleim nem tartják magukat annyira a rendszetességhez. Az evés nagyon egészségtelenül össze-vissza van. Reggeli 10-kor ebéd 4-5-kor vacsi meg sokszor kimarad. Hiába könyörgök jöjjenek enni, mindig csak a munka megy.

Hát igazából én szeretnék majd egyszer anya lenni és hasonlóan nevelni a gyerekeimet, mint a barátom szülei, de még most mikor ott vagyok sokszor elszomorít, persze ezt nem mutatom ki, de tudom, hogy anyukám is boldogabb lenne egy ilyen felállásban, ahol otthon van a férj, a férfi férfi munkát, a nő nőit végez.

Barátomnál az anyuka max virágot ültet kint, meg a veteményesben segédkezik,de többségében bent van, főz, takarít. Az apuka pedig edényeket mosogat, van hogy ő is főz ilyet hogy tojásrántotta, virsli, tea..., ő az aki a tüzet rakja, a fát vágja és hordja, aki a kutyát eteti, meg a tyúkokat és aki permetezik, metszi a fákat, füvet nyír.

Nálunk apa ugyan fűrészeli a fát, de anyával mi hordjuk be, anya fűt és kel fel miatta hajnalba, anya permetezik, nyír füvet, sövényt, takarítunk fözünk együtt. De egyébként apa soha nem takarítana, soha nem mosna el edényt. Még a mosogatóba se vinné el, ami szerintem nagyon tesznye és úri szokás. Anya pakolja a cuccát mindig hogy mit visz magábal jövőhétre kaja, ruhák és apa megveszekszik, ha valami nem kerül be.

Két év múlva tervezzük majd az összeköltözést, annál hamarabb nem, mert én még tanulok levelezősön ugyan és dolgozok mellette, meg barátom is dolgozik, meg levelezőn van. De amíg tanulunk addig nem akarunk.

Köszönöm, ha valaki végig olvasta és azt is, ha válaszoltok rá, hogy szerintetek milyen a normális felállás. Ti nálatok hogy van és milyennek látjátok a mienket és a barátomét.

22L