Szülők, ti támogatjátok legalább ugyanannyival a gyerekeiteket, amennyit ti kaptatok anno? Ha nem, mi az oka?

Halva nehez lenne gyujteni:-).

Hat engem az egyetemi koltsegekkel tamogattak. Ennyit en is szeretnek a gyermekeimnek nyujtani. Masra nem futotta. Ez is hatalmas osszeg osszeszamolva.

Igen, de nem hiszem hogy lesz lehetosegem ra.

Nem lesz ugyaolyan konnyu hazat adnom mindket gyerekemnek mint apam tette annak idejen.

Nem támogattak semmivel azon kivül hogy enni adtak meg tanulmányokat fizették.

Nem lesz gyerekem,mire kitermelem az ingatlan árát egyedül addigra már 40 leszek és még nem éltem semmit. Gyereknek meg nincs értelme úgy élni hogy szülő nem segít semmit, nagyon nagyon nehéz, nem kivánom másnak

Én lakást kaptam, és támogatták a tanulmányaimat.

A tanulmányaikat én is nyilvánvalóan támogatni fogom, de lakást nem fognak kapni, nem tesz jót az embernek, ha ennyire ki van nyalva a segge.

Nem lesz gyerekem, de ha egy másik valóságban lenne, akkor én így csinálnám:

Egyetemi tanulmányokat fizetném mindenképpen (engem támogattak benne, de aztán csak diákhitellel tudtuk megoldani sajnos), kocsit is vennék, mégha valami szart is. Én is kaptam, számomra mindig is elengedhetetlen kellék volt, igyekeznék szerezni neki is egyet. A lakástéma húzósabb, én magamnak teremtettem meg, de nyilván vettek volna nekem, ha belefért volna anyagilag. De nem is vártam el soha, hogy lakást vegyenek, szerintem az nem a szülő dolga, persze azokat sem ítélem el, akik szerint igen.

“Otthon élve gyűjtsenek” Hát gyűjtsenek, de meddig? Én nem találom normálisnak, ha valaki 30 évesen otthon gyűjtöget. Elmegy mellette az élet. Menjen, költözzön, lásson világot, mert mamahotelben ülve nincs sok értelme az életnek. “Párotok odaköltözzön” Ez ki lenne zárva. Nem fogadnék be egy kamaszgyereket, akivel legjobb esetben is csak 1-2 évig van együtt. Ha meg felnőttek, akkor meg azért nem. Nem szállásolnék el egy idegen embert. Ezt közösen kell megoldaniuk. “Fizetitek az esküvőt?” Ez meg aztán pláne ki lenne zárva. Amúgy sem hiszek a házasság intézményében, de ha mégis ezt akarná a nem létező gyerekem, akkor szerintem evidens, hogy azt maguknak kell fizetniük.

Alapvetően hasonlóan csinálnám, mint ahogy engem neveltek, talán annyi különbséggel, hogy ha jól állnék anyagilag, akkor nem forszíroznám, hogy egyetemi évei alatt dolgozzon.

Én maximálisan támogatnám anyagilag a gyerekem. De inkább akkor amikor már önállósodni akarnak,még tiniként gyerekként lehet nem vennék neki méreg drága 30-50ezres márkás ruhákat. De amint egyetemre akarna menni fizetném minden költségét,albérletét is és végzés után is támogatnám mindenben amíg csak szüksége lenne rá.

Én szüleimtől semmit nem kaptam azon kívül,hogy támogattak tanulmányokban,etettek,ruháztak. (tudom ez is baromi nagy összeg) de pont abban nem támogattak soha amiben tényleg igazán fontos lenne,hogy elinduljak az életben.Szerintük aki keres annak nincs szüksége egy ft-ra sem. Pedig ők aztán úgy élnek,hogy házakat ,igen többet is adhatnának és vehetnének ...

Én biztosan nem fogom ezt az önző stílust követni,hogy van x házam és azokon ülök és szedem be a bérletidíjakat és halmozom őket a gyerekeim meg tengőjdneke albiban fele fizetésük emnjen el rá és soha a közelébe ne legyenek a családalíptásnak így...