Mennyire normális, ha így viselkedik anyukám?

Apának és nekem megvan a magunk családon kívüli élete: barátokkal vagyok, szervezünk programokat, a hobbim a lovaglás, így a lovardában is nagyon sok időt töltök. Apának nagy baráti társasága van, akikkel sokszor összeülnek, vagy szerveznek "pasis programokat". Ezzel szemben anyának nem igazán vannak barátai.. akik meg vannak neki.. Nos, anyának szinte mindig hetekbe, hónapokba telik mire visszaír nekik, és találkozni nem szoktak, mert messze laknak egymástól. Telefonon néha napján beszélgetnek több órát, de ennyi.. Aki meg helyben van, őt meg nem nevezi barátnőjének. Viszont anyának nincsen hobbija, de szabadidejében olvas, alszik, tévét néz, vagy a sulira készül. Viszont itt jön a gond..

Amikor nekünk apával van program és amikor csak tudjuk hívjuk, ő nemet mond. Sosem jön el, de amikor mi hazajövünk és látszódik rajtunk, hogy nagyon jól éreztük magunkat, ő furán kezd viselkedni. Ilyenkor -nincs szebb kifejezés- bunkón viselkedik, mindig felnagyít mindent és mintha direkt provokálna minket és elég hamar veszekedést kezd.. Kiabál, csapkod, kiforgatja, amit mondunk és ő duzzog. Ingerültebb ilyenkor és semmi sem jó neki és szó szerint kivétel nélkül ilyen napokon mindig veszekszünk..

Kimaradt, hogy egy 50+ -os tanárról van szó.

Az lenne a kérdésem, hogy aki már tapasztalt ilyent, ő hogy oldotta meg? Ez hogyan ért véget nálatok? És ugye más sem látja ezt teljesen rendben lévőnek? Régóta tart már,azonban most egy időre ez elülni látszott, de mégis tévedtem..

19/L

(tudom egyetem jön, de ha több napig nem vagyok itthon, mert egyik barátnőmnél aludtam, akkor pár óráig nagggyon rendes, majd ugyanaz a veszekedősdni kezdődik..)