Hogyan lehet megtanítani beszélni egy szülőt?

Szüleim 50 évesek. Nagyon sok vita, veszekedés van köztünk, mint gyermekek (3-an vagyunk testvérek, mindhármunk és szüleink), illetve egymás között is (mint szülők).

Sokáig figyeltem, hogy ezeknek mi az oka, mert képesek voltak bármin összeveszni (velünk is): nem lett bezárta az ablak, ajtó, anyának kellett bevásárolnia, apának el kellett mennie gyógyszerért / neki kellett lehozni valamit a padlásról, stb.

Végül (úgy gondolom, hogy) sikerült megtalálni az összes vitában, veszekedésben a közös pontot: kommunikációs probléma az egész alapja.

Mi huszon éves különélő felnőttként (mindenki külön lakik, legidősebb bátyám lassan 7 éve költözött el, én fiatalabb bátyámmal pár hónap különbséggel 3 éve) nem vagyunk meghallgatva, gyerekként vagyunk kezelve, mindent meg akarnak mondani és mindenbe bele akarnak szólni, amit nem hagyunk. Ebből fakad, hogy szerintük tiszteletlenek és hálátlanok vagyunk, bármit teszünk. A mi véleményünk nem számít, nem hallgatják meg, majd ők tudják.

Egymás között szintén a kommunikáció a probléma és gyakorlatilag ugyan ez: nem hallgatják meg egymást, kioktatják egymást, egymásra mutogatnak, sőt versenyeznek ("én főztem, mostam, teregettem", amire a válasz "én voltam kint a kertben, takarítottam, voltam a boltban, ami neked eszedbe se volt" stb). Nem tudnak ezáltal az érzéseikről és a véleményükről se beszélni. Ez olyan szinten van, hogy 3-4 összefüggő mondatot nem lehet elmondani, anélkül, hogy a másik közbevágna. És ha közbevágnak, 99%-ban kioktatás*, vagy másik téma** lesz felvetetve.

Hogy el tudjátok képzelni, így néz ki nagyjából egy beszélgetés:

*-Szeretnék venni egy kocsit, csak nem tudom...

-Minek kocsi, Pesten jó a tömegközlekedés.

-Azért mert nem csak Pesten járok és...

-Ne mondd már, hogy nem tudsz tömegközlekedéssel menni. És még amúgy sincs kész a lakásod se.

-A lakás kész van, már csak..

-Nincs benne X, Y, Z.

-De azok nem fontosabbak az én életemben mint egy kocsi, mert a kocsival...

-Ráér még, először X, Y-nak kell meglennie.

**-Szeretnék venni egy kocsit, csak nem tudom...

-Kipakoltad a mosogatógépet?

-Nem, de éppen beszélek.

-Akkor hogy fogunk enni? Legalább ennyit segíts be ha már itthon vagy.

-De éppen apától szeretnék segítséget kérni.

-Jó, ez most fontosabb, majd ebéd után. Menj, pakold ki.

Nagyjából így néz ki a beszélgetések 99%-a. Egymás között és köztünk is (mindkét beszélgetés megtörtént, csak nem kocsival).

Már próbáltuk nekik elmagyarázni, hogy ez így nem mehet, muszáj emberként bánniuk velünk és egymással is, tisztelettel, odafigyeléssel, meghallgatva a másikat. Nem vált be.

De hogyan lehetne egy 50 éves szülő párt beszédre, normális kommunikációra tanítani? Volt már valaki hasonló helyzetben? Lett megoldás?