Én vagyok az egyetlen aki a mai napig nem tudja mit akart jelenteni amivel a szülei riogatták, hogy "majd megtudod"?

Nem túl bonyolult a szituáció.

Ők valószínűleg nehezebb körülmények között éltek, plusz gyerek is volt, mint "nehezítő tényező".

Ma egy jó végzettséggel még alkalmazottként is vígan el lehet élni, kiváltképp gyerek nélkül.

Én "megtudtam" bár szerintem nem pontosan erre gondoltak. de mivel vannak kamasz és félig felnőtt gyerekeim, így már megtapasztaltam én is milyen az amikor fájdalmat okoznak valamivel.

De közel sem volt olyan szerintem, mint amiről ő beszélt (Beszélt? Kiabált.) akkor nekem.

Viszont jóval több olyan dolog van - pont amiatt hogy felnövőben vannak a gyerekeim - amikről beigazolódott, hogy nem megoldhatatlan, kezelhetetlen dolgok, mint anyám állította - csak normálisan kell szülőként csinálni.

A felnőttek abban a hitben élnek, hogy a gyerekkor idilli, felhőtlen, ahol nincsenek kötelességek, csak a játék és kacagás.

A gond az, hogy gyerekként is megéled hogy szabályoznak, a szülők, iskola által, és a társak felől is érkezik nyomás. És a felnőtteknek talán kívülről gondtalannak látszik egy gyerek élete, de viszont a gyerek a saját világán belül ugyanúgy drámaian él meg valamit, mint egy felnőtt. De a felnőtt ezt nem látja olyan nagy problémának, mivel ő a felnőtt problémát látja problémának, pedig a megélés ugyanaz. Egy kicsinek a fekete pont a tanár nénitől ugyanaz, mint a felnőttnek a főnök leordítja a fejét a munkahelyen és inkompetensnek nevezi.

Ezért fordul elő az, hogy a gyerek azt várja, hogy felnőtt legyen, hogy ne parancsolgassanak neki, ne szabályozzák le őt, de mire felnő, addigra már a gyerekkorba vágyik, elfeledve, hogy korántsem olyan gondtalan, mert ugyanúgy érték stresszfaktorok.

Ezek a szülők is ilyenek, elfelejtették, hogy a gyermeknek is vannak negatív megélései. Ő is szomorú, gondterhelt, tehetetlen, megfelelési kényszere van, korlátozva van a szabadsága, vágyik dolgokra, amit nem kaphat meg, csak mindezt kicsiben.

Én sem tudom :D

Meg azt sem, amikor anyám fenyegetett, hogy ha majd nekem is lesz gyerekem, akkor az ilyen meg olyan lesz. Mintha a gyerek csak úgy nőne, mint a gaz. Sajnos sok családban mondjuk igen, de én pl nevelem a gyerekeimet, szeretem őket, ők is engem, így anyám régi jóslata sem vált be, ő engem nem szeretett. Teljesen más a kapcsolatunk, mint nekem a gyerekeimmel.

Ez a riogatás is csak arra jó, hogy az embert lelkileg stresszeljék már gyerekkorukban

Egy gyereket nem stresszelni kell negativ gondolatokkal, hanem ösztönözni, hogy az életben minél jobban helyt tudjon állni