Én vagyok az egyetlen aki a mai napig nem tudja mit akart jelenteni amivel a szülei riogatták, hogy "majd megtudod"?

Nem is tudom hogy fogalmazzam meg.

A gond már a neveltetéssel kezdődik. Regneteg ismerősöm már fiatalon szart bele mindenbe és az volt a jelszavuk, hogy most kell élni, mert később munka, gyerek mellett nem lesz élet. Nyilván nem is tanultak, nem is képezték magukat és most robotolnak kevés pénzért.

Meg alapvetően sokan a felnőtt korban csak "léteznek" de nem élnek. Reggel elmegy munkába este hazajön, nézi a tv-t meg hétvégén is otthon döglik aztán szép csendben elszalad az élet.

Az ilyenek mondják utána a gyereküknek, hogy "majd megtudod".

Nálam amúgy a munka, megélhetés, pénzszerzés volt a "majd megtudod".

"Majd megtudod milyen mikor magadat kell eltartani"

Egész fiatalkorom azzal telt, hogy apám hangoztatta, hogy "eltartanak". Világ legnagyobb örömeként élem meg, hogy "eltartom magam" és nem nyűgnek, hanem függetlenségnek.

"Majd megtudod milyen ha dolgozni kell"

Személy szerint sokkal kötetlenebb a munkaköröm, mint régen az iskola, másrészt azt csinálom nagyrészt amit akarok/szeretek csinálni. Nyilván ez sokaknak elképzelhetetlen, hiszen a munka csakis kötelező rossz lehet.

Vagy a fentebbi egyik válaszban említett kötetlenség, szabadság.

Gyerekként kötelező volt iskolába járni, kötelező volt végig szenvednem éveket olyanokkal akiket utáltam, csomó dologban nem volt döntési jogom, még a tipikus "most megyünk ide vagy oda" dolgokban sem. Sokkal több elvárásnak kellett megfeleljek.

Most meg alapvetően szabad ember vagyok. Nyilván ott vannak a kötöttségek, feladatok, "kötelező dolgok" viszont a szabadidőmet az utolsó percig én osztom be és nem a szüleim.

A "majd megtudod milyen szar az élet" dologból nekem pont semmi nem jött le, nyilván vannak nehézségek, de összességében sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb felnőtt vagyok. Vissza mennék néha a gyerekkorba is. De nem abba a gyerekkorba ami nekem volt...

Szerintem a "majd megtudod" és a "később meglátod, hogy igazam volt" mondatok akkor jönnek el, ha a másiknak nincsenek érvei, viszont van olyan pozícióban, esetünkben korban, hogy ő a felnőtt, tehát megteheti, hogy akkor is neki legyen igaza, ha nincs. Ezt a tanárok közül a rosszabbak csinálják, meg ugye a hasonlóan remek szülők. Velem is eljátsszák rendszeresen.

Bár nekem nagymamám mondott erről valami nagyon okosat. "Ha valaki azt mondja, hogy tíz év múlva rájössz, hogy igaza van, akkor az illető vagy jós, vagy csak azt akarja, hogy elfelejtsék a tíz, hogy nincs igaza. Viszont jósok nem léteznek."