18 éves kor felett már nem kérdezhetek, nem kérhetek tanácsot és nem lehet közös programot szervezni a szülőkkel? Szerintetek? Nálatok ez hogy megy?
válasza: válasza: válasza:
válasza:Szokták mondani:
Egy szülőnek a gyereke 40 évesen is a gyereke lesz.
válasza:Talán úgy érzik, hogy túlságosan önállótlan vagy, vagy félsz felvállalni az esetlegesen rossz döntés következményeit, ezért kéred ki a véleményüket a legapróbb ügyekben is.
Mondjuk az érdekes, hogy 21 évesen még társasozni akarsz velük, megy együtt tv-t nézni, velük akarsz menni kerékpározni... ilyen idősen már valóban saját baráti kör kellene, és velük csinálni hasonló programokat.
Majd amikor olyanban kell döntened, hogy melyik saját lakást/házat vedd meg, vagy bemutatod nekik a szerelmedet, és utána rákérdezel, hogy milyennek látják... egész biztosan segíteni fognak a döntésekben.
válasza:Szerintem ha nem akarnak részt venni az életedben, akkor ne erőltesd. Gyűjtsél pénzt, jelentsd be hogy elköltözöl és csá. Ha meglepődnek, mondd hogy eddig nem akartak megbeszélni semmit, most önállóan döntöttél valamiről. Amíg úgy teszel mintha tőlük függnél, addig nem is hiszik el, hogy önálló tudsz lenni.
Amúgy én 21 évesen nem kértem ki a szüleim véleményét, örültem hogy végre nem azt kell csinálnom és úgy ahogy ők mondják. Néha volt közös program, de mondjuk évente 2x elmentünk kirándulni, plusz karácsony, szülinap... a többit a saját társaságommal szerveztem. Ettől nem romlott meg a viszonyunk, csak rájöttek hogy nem kell fogni a kezem állandóan.
válasza:Nagyon egyetértek minden előzővel, különösen 3-assal.
Viszont azon el kéne gondolkodnod, amit 5-ös írt.
Nekem az a furcsa, hogy ezeket a társasági programokat 21 évesen az ember (legalább részben) a barátaival, tehát hasonló korúakkal szokta csinálni.
Neked vannak hasonló korú barátaid? Ha nincsenek, miért nincsenek? Te nem akarsz barátkozni, vagy hiába próbálsz, nem sikerül?
Ennyi idősen már a párkapcsolat kialakításának is itt van az ideje. Ha pl. lenne párod, logikus lenne, hogy mindezeket elsősorban vele akarnád csinálni.
Szerintem a szüleid ingerültségében ez is benne van, hogy nem értik, miért nem akarsz párt magadnak.
Köszönöm a válaszokat!
Alapvetően a szüleimmel töltöm a mindennapokat hiszen velük élek és nekem jól esne, ha nem csak abból állna a kapcsolatunk, hogy szia-szia és mindenki megy a dolgára. Mi nem szoktunk semmilyen családi programot szervezni, soha nem megyünk együtt sehova, soha nem csinálunk együtt semmit és tulajdonképpen még normálisan beszélgetni sem szoktunk, mert egyszerűen ők nem vevők ezekre. Én igényelném, de ők valamiért nem és mindig csak a kérdésben leírt módon reagálnak, ha én kezdeményezek. Holott 21 évesen szerintem még egyáltalán nem lennék öreg ahhoz, hogy a szüleimmel együtt szervezzünk valamilyen programot vagy ahhoz aztán pláne nem, hogy beszélgessünk és megvitassunk pár dolgot, segítsünk egymásnak. A környezetemben pl. a barátaim családjánál is azt látom, hogy ez egy teljesen megszokott és hétköznapi dolog. El szoktak menni együtt nyaralni, kirándulni vagy csak otthon szerveznek maguknak valami közös programot pl. filmet néznek, sütögetnek a kertben, társasoznak, kártyáznak, együtt takarítanak vagy bármi. Mi pedig soha. Nem ezen múlik, hogy el tudom-e foglalni magamat, illetve szerintem az önállóságom sem ettől függ... én úgy érzem egy egy teljesen reális igény lenne a részemről, ha szeretnék több "minőségi" időt tölteni a családommal, illetve bizonyos kérdésekben számítanék a segítségükre. Most kb. úgy élünk együtt mintha nem is ismernénk egymást. Lehet komolytalannak gondolják a jelenlegi problémáimat vagy dilemmáimat, de jelenleg ez az életem és, ha csak ennyire vesznek részt benne, akkor aztán később sem fognak tudni segíteni nekem legyen szó lakásvásárlásról vagy bármi másról...
Egyébként semmi baj nincsen a szociális életemmel. Párkapcsolatom nincsen, de ez nem "akarom" vagy "nem akarom" kérdése. Barátaim vannak és teljesen jó a kapcsolatunk, viszont velük szükségszerűen kevesebb időt töltök együtt (legrövidebben megfogalmazva: mindenki éli az életét, pl. tanulás, munka, család, hobbi, párkapcsolat vagy valakivel messze is lakunk egymástól stb.) és ritkábban szoktunk találkozni, közös programokat szervezni. Valamint azt gondolom, hogy azért vannak olyan témák, amiket az ember előbb vagy szívesebben beszélne meg a szüleivel.
válasza:Szerintem nálatok ez nem a 18 éves kor átlépését követően lett ilyen helyzet.
Amugy nem gyakori eset, sokkal inkább az a jellemző, hogy a szülő a felnőtt gyerekének akár még amikor külön is élnek, kéretlenül osztogatja a tanácsokat.
Egyébként a tanácsadás nem életkor kérdése.
Bármikor bárkinek szüksége lehet rá, és az ember elsősorban a környezetéhez fordul, család, barátok, ismerősök, szakemberek. Szülő, gyermek oda vissza kellene működnie.
A fizikai felnőttség nem jelent bölcsességet és élettapasztalatot, de lehet a szüleid ezt a mintát kapták és ezt adják tovább.
HA így állnak hozzád ne erőltesd, ismerkedj, barátkozz akár online, és kialakul a saját köröd ahol szivesen elmennek veled bicajozni, vagy társasozni. ÉS megmondják melyik ruhát vedd fel, melyik áll jól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!