Normális, hogy rengetegen azt gondolják h,ogy 30 éves korukig el kell tartaniuk a szülőknek a gyerekeiket?

Úgy látom, az teljesen a látókörödön kívül esik, hogy van, aki 18 éves kora után még egyetemre, főiskolára jár.

Ami a normális szerintem:

A szülő eltartja a gyereket addig, amíg el nem végzi az egyetemet.

Ha a gyerek luxusra vágyik, akkor nyáron/szabadidejében menjen el dolgozni. Iskolaidő alatt a tanulás a dolga, nem az, hogy a mekiben ugráljon vagy a Tescoban legyen árufeltöltő. Az egyetlen elfogadható diákmunka, ha a szakmájában tud dolgozni, gyakornoki munkát végezni, szakmai tapasztalatot szerezni, az rendben van, hiszen azzal a jövőjét építi.

Az nem normális, hogy 30 évesen valaki még a szülei nyakán rohad. Értelemszerűen ha nem akar már tanulni, akkor menjen el dolgozni. Ha 18 évesen hagyja abba a tanulást, akkor 18 évesen dolgozzon.

Ha már dolgozik és még mindig a szüleivel él, akkor szálljon be a költségekbe, ugyanis se a rezsi, se a kaja nincs ingyen. És örüljön, hogy nem kell albérletet fizetnie. De egy normális emberben megvan az igény, hogyha már van munkája, akkor külön költözzön a szüleitől.

Szerintem a kérdésed önmagában nem normális.

Van egy előfeltevésed amit megtámogattál és felnagyítottál pár olvasott és látott dologgal és mindjárt azt gondolod reális képed van az egészről.

Mindezt kiírtad egy végtelen hosszú szövegtengerben, ráadásul olyan stílusban, amiből lejön, hogy ez téged valamiért frusztrál, ami eleve megkérdőjelezi az egész hitelességét. Szerintem igazából nem kellene másokkal foglalkoznod, nincs jogod sem beleszólni, sem megítélni mások mit miért hogyan, amíg az a te életedre nincs közvetlen hatással. Javaslom, hogy foglalkozz valami értelmesebb dologgal mások helyett.

*Normális, hogy rengetegen azt gondolják h,ogy 30 éves korukig el kell tartaniuk a szülőknek a gyerekeiket?*

Nem.

Tök mindegy mit vár el az a gyerek, végső soron a szülő döntése, hogy mit lép.

Ha anyuka fizetni szeretné a 30 éves csemetéje telefon pénzét, mert amaz elfelejtett felnőni, akkor elsősorban vele van a baj, nem a gyerekkel.

Én ha akartam volna se tudtam volna anyám nyakán élősködni (értsd, iskolai tanulmányok, munka és minden nélkül otthon poshadni), mert kidobott volna az utcára és le is köp kb. Viszont mindig nagyon támogató volt a tanulmányok terén, szóval én elég gyorsan önálló lettem és húztam is el. És meghalnék a szégyentől, ha 30 évesen pénzt várnék a szüleimtől.

29N

Proliknál az a normális,ha 18 évesen még a vízért is fizetni kell.

Tudjuk,sokadszor volt kérdés,lapozzunk.

Irigység szagot érzek.

Mindenkinek más a normális.

Van olyan gyerek,akinek 18 évesen be van sózva és már független akar lenni,mások 30 felett sem akarnak elköltözni.Vannak,akik sosem költöznek el.

Vannak,akik a gyerekeiket árvaházba rakják,vagy elveszi tőlük a gyámügy,mert alkalmatlanok,mások pedig élethosszig támogatják a gyerekeiket,mert megtehetik.

Nem egyformák a szülők,ahogy a gyerekeik sem egyformák.

És mi van, ha a gyerek súlyosan értelmi fogyatékos és 30 évesen is egy 6 éves szintjén van? Őt is dobja ki a szülő a házából 18 évesen? Vagy ha olyan testi fogyatékkal, betegséggel él, ami miatt nem kap munkát, akkor is?

Nagyon nem a valóságban élsz.

Attól függ, milyen kultúrából jöttek. Magyarok ezek a fiatalok, akiket kérdeztél?

Magyarországon is a társadalom 25 éves korig segíti a fiatalokat, tehát mehetsz állami gondozásba is akár, eltartanak, ha nappalis vagy.

Más országokban az utazást is segíti az állam, a külföldi turisták mind sokkal olcsóbban utazgatnak, mint mi magyarok tudnánk, mert az állam finanszírozza a költségek jelentős részét egy bizonyos életkorig, a szülők is ezért segítik a gyerekeiket addig az életkorig, mert olcsón tudnak drága dolgokhoz hozzájutni.

Ösztöndíj is általában 35 éves korig jár.