Mit éreznek azok a szülők, akik a folyamatos viták között együtt maradnak a "gyereknek jó legyen" címszó alatt?
Egy csomó ismerősöm van, aki ezt átélte így. És még olyanok is vannak, ahol nem állt a háttérben alkoholizmus, csak simán nem jöttek ki jól egymással a szülők és folyamatosan ordítottak egymással. Persze külön menni nem, dehogy, mert a gyereknek kell mind két szülő, csak neki akarnak jót... Igaz, hogy senkinek sem jó, de az már kit érdekel.
Nekem például 10-15 éves korom körül kritikusan szr időszak volt anyámékat tekintve, bár előtte sem volt rendben teljesen minden, anyám velem egy szobában aludt, apám külön. Elején pici koromban az "apu három műszakban dolgozik, ne kelljen már fel hozzám" utána pedig a "apád horkol és nem tudok miatta aludni" címszóval. Az meg már senkit nem érdekel, hogy magánszféra nekem semmi, utálok anyámmal egy szobában lenni. Igazából pont a vitáil miatt mentem koliba, ahol egyébként rohadtul több személyes terem volt három szobatárs mellett, úgy hogy minimum százötven másik kollégista is van ott.
Anyám viszont rohadtul nem csinált semmit, hogy érdemben javuljon a helyzet. Apám részeges időszakában fizikailag nem bántott engem, és szerintem anyámat sem, bár abba nem láttam bele annyira, mivel ők elvonultak a másik szobába és a fene se tudja mi történt ott, amikor nem az undorító féreg apám ódégatását hallgattam. Az a f*sz gyakran fenyegetőzött azzal, hogy megöl minket álmunkban, vagy éppen azzal, hogy öngyilkos lesz. Persze nem tette meg egyiket sem. Mindig elindult kifelé, hogy felköti magát, sajnos nem tette meg, igazából anyám mindig megakadályozta, pedig elmondása alapján, ha nem lenne illegális már rég kinyírta volna. Amikor sírtam mindig megkaptam anyámtól, hogy milyen önző vagyok, hogy nem értékelem, hogy ő tesz értem. Manipulatív és mindig tesz dolgokat, amiket nem tudom eldönteni, hogy szeretetből tesz, vagy azert, hogy tudjon vele befolyásolni. És ezt apámtól független is. Persze mindig mondta, hogy ő jót akar ezzel nekem, meg éreztette, hogy milyen hálátlan dolog nekem ezt nem értékelni. Persze tudom, minimálbéréből nem tudtunk volna albérletbe menni, csak az lett volna megoldás, ha valahogy apám elhúz innen, de szerintem anyám nem tett semmit. És itt-ott eléggé az is lejött, hogy nem csak az anyagiak voltak az egyetlen gond, hanem az, hogy mit szólnak a helyiek. (Pedig amúgy vannak erre elvált szülők, és a többség nem gondol róluk rosszat) Nekem megmondta külső segítséget ne kérjek, nincs értelme, még csak ne is látszon se a közérzetemen, se az átlagomon, hogy valami rohadtul nem stimmel, mert ezekből meg ő rendezett velem vitát. Évekig hallgattam az apám alkoholista életmódja előtt is, hogy minek nekem saját szoba, gimiben úgyis kolis leszek, pedig akkor még eszembe se jutott ez. Aztán nyolcadikban tudatta, hogy nem leszek kolis, nem mehetek olyan suliba, ami szakmát ad, csak gimibe, mert mekkora szégyen lenne neki, hogy az okos kitűnő gyereke nem gimiben lenne. Aztán végülis pont belebotlottunk egy olyan lehetőségbe, amivel kolis leszek kötelező jelleggel, mert előírás, és az túl jól hangzott, hogy ne engedje. Szóval gimibe mentem, öt évre, még csak azt sem mondhatjuk, hogy legalább nyelvi előkészítős osztályba, csak azért mert nem bírtam elviselni őket. Mindezt apám alkoholista életmódja és anyám "jó akarása" miatt. Hát rohadt jó volt nekem, hogy általános iskolásan rengeteg szakkört bevállaltam, csak, hogy ne otthon legyek. Az is teljesen rendben volt, hogy 12-13 évesen rohadtul örültem volna, ha apám tényleg felköti magát...(egyébként meg egy szúnyogok képtelen vagyok leütni) Sőt, az is rohadt jó volt, hogy a hetedik-nyolcadikos évemet szinte kénytelen voltam végig puskázni, mert otthon nem lehet tanulni tőlük, óra közti szünetben nincs idő, meg különben is, látszana, hogy gond van, de azért anyámnak a presztízs kérdés miatt kellett, hogy én kitűnő legyek a körülmények ellenére is, mert ha négyest kaptam már jött a vita, hogy legközelebb már meg fogok bukni. Mindezt azért, hogy suliválasztas előtt anyám kijelentse, hogy nekem muszáj gimibe mennem, de ha egyetemen gondolkodom, akkor ő szinte egyáltalán nem tud támogatni, sőt, hozzá tette, hogy ha tudna se tenné. Aztán úgy nem sokkal azután, hogy kolis lettem, apám munkahelyet váltott, már nem iszik azóta, csak csendesen eléldegél a másik szobában egyedül, igazából olyan, mint egy idegen, aki megdob egy kis plusz zsebpénzzel többnyire koliba utazás előtt. Anyám meg hát... Most hogy nem apámmal veszekszik, rosszabb lett... Manipulatívabb lett, keresi az alkalmat, mikor köthet belém. Komolyan, a múltkor azért rendezett patáliát, mert elmosogattam, és a szivacsot a mosogató jobb oldalára tettem és nem a balra. Mindez azért van így, mert ő annyira "jót akart" és ezt rohadtul értékelni kéne, igaz az volt életem legrosszabb szakasza. Nem is tudom melyikőjükre haragszom jobban, apámra az ivásért, vagy anyámra a passzív hozzájárulásával és az ezen túl engem cseszegetésével. Konkrétan mivel még gimis vagyok nem tudok meglépni, az a nagy terv, hogy amint lehet suli mellett is dolgozok, és most ez sajnálom, nagyon csúnyán fog hangzani, de kihasználom azt, amíg támogatnak anyagilag is (főképp azért mert anyám szégyennek tartaná, ha kiderülne itt a kistelepülésen, hogy nem teszi azt, meg különben is, tud dicsekedni velem és az mi menő már...), aztán mihelyt lesz bármi végzettségem érettségin kívül lelépek és jó messzire elkerülöm őket.
Ez az eredmény, ha valakik együtt maradnak a "gyereknek jót akarás" címszóval. Még nem találkoztam olyan emberrel, akinél így elmérgesedett otthon a helyzet és tényleg jó volt neki a két szülővel.
Komolyan mit éreznek azok, akik ilyen helyzetben együtt maradnak és jó akarásnak nevezik ezt?
válasza:Szerintem a kérdésed inkább költői és csak ki akartad írni magadból mindezt.
Természetesen nem jó megoldás csak a gyerek miatt együtt maradni.
válasza: válasza:Igen, belátom jól esett kiírni, de az volt a fő mozgatórugó, hogy sok ismerősöm van hasonló helyzetben.
Még azt is értem, hogy anyagiak miatt egyik sem ment volna sehová. Anyám minimálbérrel és gyerektartással nem sokra ment volna velem albérlet+rezsi+ne haljunk éhen költségekkel. Plusz nem hiszem, hogy túl sok gyerektartás lett volna, tekintettel arra, hogy apám akkor bejelentetlenül dolgozott. Apám meg minek ment volna bárhová is szintén minimálbérrel...
válasza: válasza: válasza: válasza:Kérdező
A lényeg az hogy te teljesen más szempontból látod a helyzetet, mint anyád. Sajnos nem beszéltek egymással róla - ez kiderült - és így ő nem tudja hogy te hogy érzel, ahogy te sem érted hogy ő mit és miért csinált így, mit gondolt.
Én is voltam ilyen helyzetben, pokol volt otthona helyzet, testvérem inkább külföldre menekült és kollégiumba, de a kicsiknek nem volt hová mennie. Volt egy rövid idő amikor anyám bevállalta és kirakta nevelőapámat a fenébe. Áldott békés, csöndes, boldog időszak volt számunkra.Aztán arra mentünk haza, hogy megint ott lakik. Anyám is megpróbált mindenfélét mondani hogy miért, de mi gyerekek nem értettük meg, hiszen nekünk semmit nem jelentett mindaz ami neki megindokolta, mi csak a rossz részét éreztük. És rövid idő múlva újra is kezdődött az egész pokoli színjáték, amíg nevelőapám meg nem halt.
Vannak emberek akik olyan lelki függőségbe kerülnek a másiktól, hogy akkor sem képesek megszabadulni tőle ha az nekik is és a családnak is csak rosszat okoz. Anyám alkoholista lett a végére, éppen úgy tönkrement, mint nevelőapám, de akkor sem látta be hogy mindez csakis rajta múlt és neki lehetett volna csak elküldenie, az életét - a mi életünket is rendeznie.
Sajnos nem mindig lehet racionális választ találni ezekre a dolgokra és éppen így nem is lehet normális érvekkel hatni ezekre az emberekre.
Sok mást nem tudsz csinálni, mint megpróbálni magadnak megteremteni, kialakítani egy másmilyen életet - ha ehhez az kell, akkor anyádtól is távol. Most, nyáron ez nagyon nehéz, hiszen ott kell legyél te is velük. Megpróbálhatnál keresni olyan diákmunkát ami távol van és szállást is adnak hozzá, vagy olyan más bentlakással járó lehetőséget, ami segítene abban, hogy ne kelljen otthon lenned. Keresd fel a helyi családsegítőt, a közeli egyházi intézményeket és kérdezd meg hogy ilyen esetre van-e valamilyen lehetőségük, akár pár napos, hetes vagy hosszabb ott tartózkodással, amíg ismét vissza nem mehetsz a kollégiumba. Nem feltétlenül kell rendes munkának lennie, lehet tábor vagy akár csak valami minimális munkavégzéssel járó elhelyezés, pl. segítség egy tábor vezetésében.
Anyáddal kellene megpróbálnod beszélni arról, hogy neked milyen rossz a helyzet, mennyire nem tudod megérteni hogy ő miért csinálja ezt és hogy mindkettőtöknek jobb lenne ha külön mennétek apádtól. Még csak az sem fontos hogy szóban mondd el - írd le neki vagy csak mutasd meg azt amit ide leírtál, olvassa el!
Néha csupán egy lökés kell - akár ilyen durván is - hogy felismerje, azzal amivel jót akar tenni neked, azzal okozza a legnagyobb kárt.
De mellette megpróbálkozhatsz más lehetőséggel is. megpróbálhatnátok leválasztani a szobában egy saját részt számodra, ami ha kicsi is, de tényleg csak a tied. nem kell bonyolultan, egyszerű gipszkarton lapokkal el lehet választani a szobát. Ha van szekrény, akkor azt a szoba közepére kell betolni, a hátoldala mutasson a te részed felé (vagy fordítva ha a te cuccaid vannak benne), hogy csak egy ajtónyi hely maradjon a fal és a szekrények között. A szekrények hátoldalához meg lehet mennyezetig érő gipszkarton vagy áttetsző, fényáteresztő műanyag lapokat rögzíteni, a résbe meg lehet egyszerű ajtót tenni és fölötte elzárni a légteret. Akár anyáddal közösen is megtervezhetitek hol legyen a szoba leválasztva, hogy rendezzétek el, mit használjatok hozzá, üveges vagy sima ajtó legyen (még olcsó ajtó is van olyan ami "üvegezett", akár harmonika vagy tolóajtó formájában is, akkor a fényt átengedi az) - aztán megcsinálhatjátok ketten, vagy akár te egy barátoddal, netán egyedül. Nem nehéz. Ma már a barkácsáruházakból is lehet kiszállítást kérni, pénz ugyan, de akkor nem kell hozzá kocsi amibe belefér. A neten is utána nézhetsz a dolgoknak.
Ha tudsz magadnak egy kis külön szobát csinálni, máris sokkal jobban fogod érezni magad. ha anyukádat meg zavarja vagy azt hiszi kicsi a hely, akkor először csak próbáljátok ki egy bútor átrendezéssel, rá fog jönni, hogy talán még nagyobbnak is fog látszani a hely, mint előtte. Neked meg elég ha a külön birodalmadban van saját ágyad meg esetleg a számítógéped, a cuccaid lehetnek a másik oldalon is akár.
gipszkartonozáshoz ötletnek: [link]
csak a szekrények hátoldalához rögzíteni mennyezetig: [link]
válasza:#9 Ne kérdezd meg többet!
Fogd meg a bútorokat és rendezd át a szobát ahogy te szeretnéd, majd ragaszkodj hozzá hogy úgy is maradjon.
Ne kérdezd, hanem közöld, hogy innentől az a te saját külön részed!
Mond el neki hogy manapság éppen az a trend, hogy így választják le a szobákat és azt szólják meg aki a majdnem felnőtt gyerekének nem oldja meg hogy saját szobája lehessen.
Ha problémázik, akkor kérdezd meg, hogy ő mit gondolna egy olyan emberről, aki a középiskolás gyerekével alszik egy szobában? Ha az a baja, hogy látszani fog hogy ő ott alszik, akkor meg azt változtassa meg és legyen olyan ágya, ami nappal összecsukható. Nem kell azt senkinek tudni, hogy a szobát nem te használod egyedül úgy hogy két részre van osztva. Nyugodtan lehet azt mondani, hogy átrendezitek, mert ha jönne hozzátok vendég, akkor neked megmarad a saját tered de a vendégnek is lesz hol aludnia.
Vagy éppenséggel azt, hogy mivel te úgyis kollégiumban vagy év közben, pont emiatt lesz leválasztva az a rész ahol az ágyad van, hogy a szobát használni lehessen úgy, hogy nem látszik rajta hogy az a te hálószobád, és a te cuccaid is maradnak külön térben, anyád meg olyanra alakíthatja a többi részét amilyenre szeretné.
Dobd be neki, hogy a te részed legyen csak ezentúl a te ízlésed szerint, a másik részt meg fessétek olyan színűre amilyen neki tetszik, vagy tehet bele csicsákat (polcra díszek, díszpárna, szőnyeg, falra kép, akármi), amilyeneket már esetleg régóta szeretne - és akkor ezekkel büszkélkedhetne ha jön valaki.
Ma az a trendi ha a szobákat leválasztják, ha lehet mutogatni az új ötleteket az átrendezéssel. Próbáld meg azt kidomborítani, hogy éppen az lenne a jó ha vendég jön hozzátok, hogy ezzel a trendi átrendezéssel tudna tündökölni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!