Mit tegyek? Már kezdek az idegösszeroppanás szélére kerülni. 19/L

Anyámék elváltak 10 éve. Van egy 16 éves húgom, apuval élünk, vagyis én csak éltem, mert elköltöztem az ő anyjához,nagymamámhoz idén januárban. Apámnak van egy élettársa már vagy 8 éve, neki is van saját gyereke, így öten éltünk jó ideig, de az a nő idegileg kikészített és bántalmazott, így jobbnak láttam eljönni onnan. Azt hittem, apám szeret, de azóta már ő is csak ordibál velem és mindenbe beleköt. Tegnap 20 percre találkoztam velük, mert kimentünk jegyet venni a vonatra, azzal megyünk hétfőn anyumhoz (húgom+én). Míg visszahoztak engem mamámhoz, szerintem 5 perces út volt, sikerült megint összevesztünk. Állandóan azzal bánt,hogy sovány vagyok. Nagyon rosszul esik. Elmondtam mamámnak(apu anyja), azt mondta, hogy ne vegyem már ennyire magamra ,amit mások mondanak. Most meg vele vesztem össze, mert olyan szinten begurult attól, hogy aput ,,szapulom", hogy azzal jött, innen is el lehet majd menni ha így folytatom, neki ez nem hiányzik, stb. Szerinte olyan hülye lettem ,mint anyám, és jobb lenne, ha elvitt volna magával (valszeg már intézetben élnél,tette hozzá). Illetve, szerinte hogyha ezt csinálom tovább, mehetek majd a pszichiátriára (csak azért, mert bőgve mondom el, hogy nekem ez nem jó, és nem csak abból áll a törődés, hogy kapok enni, hanem érzelmileg is szeretnék egy valamennyire biztos pontot az életembe, mert barátaim se nagyon vannak, de úgy látszik, mindhiába említem, mert még ezért is én vagyok a hibás)

Hát ezek után nem tudom, kihez fordulhatnék. Másik mamám (anyám részéről) egyedül él, papámmal több,mint 20 éve elváltak, oda biztos nem megyek, nem annyira állok közel hozzá, anyám nem tartja egyikőjükkel sem a kapcsolatot.

Szóval ilyen zűrös az én családom.

Köszönöm a tanácsokat, véleményeket !