Nekem kellene megoldanom az anyám helyzetet?

15 eve nem élek a szüleimmel. Középiskola után elköltöztem. Elmentem másik városba egyetemre, ott ismertem meg a párom, ferjhez mentem, van munkam, van 3 gyerekünk. Egy ovis koru es a kicsik (ikrek) 2 ev alattiak, igy jelenleg gyeden vagyok.

Az első 7 évében hazajártam hetente- kéthetente, de az utobbi 8 évben mar inkabb csak ünnepekre jöttünk, vagy azt sem.

A sajat kornyezetunk rendezett, tiszta. A gyerekeket normálisan probalom nevelni, rendben tartani. A lakast 3 gyerek mellett probalom normalisan rendezni, a háztartást menedzselni.

A baj itt kezdődik, ugyanis.. en nem ezt lattam.. Emlekszem sokat takaritottam tinilanykent is otthon, mert az anyam sosem volt egy "háziasszony" es ciki volt ha feljottek az osztalytarsak es ganye volt.

Viszont par eve ugye nem jovok, mert megvaltozott a gyerekek miatt az eletem es olyan szinten eligenytelenedett az anyam, hogy egyszerűen nem bírok hazautazni hozza, ha meg megis hazajövünk (mint most is), akkor egyszeruen kiborulok nehany nap alatt, attól az allapottol, ami itt van. Elkepesztonek tartom ahogy el, de persze megjegyezni nem szabad, mert akkor verig van sertodve. Egyszerűen nem tudok mar mit csinálni vele.

Budos van es mocsok. Minden ragad. Allatszoros, pedig anyam kutyaja kb 3 eve elpusztult.

A bútorokon fekete por all, az edenyek ragacsosak. A poharak foltosak, a csapok, kad, a lefolyok ketseges tisztasaguak.

Telis tele van a lakas lejart etellel, avas kremekkel, olyan dolgokkal amit soha senki nem hasznalt itt, es nem is fog.

Gondoltam par eve, hogy magányos, biztosan emiatt lelkibeteg, segitsegre szorul. (Mellesleg a noverem itt el es van ott is 1 unoka)

Azt hittem gyűjtöget, de be kell, hogy lassam, nem. Iszonyat lenéző mindenkivel, koztuk velem is. A nyomaba nem erhetek, mert ő (is) felnevelt 2 lanyt.. Mellette 40 évig fonok volt egy irodaban.

Mivel egy ideje en meg a gyerekek miatt otthon vagyok, igy en ugye "semmit se csinalok" bezzeg ő.. Egesz eletet ledolgozta... Szoval, meg az ikrek elott egyszer a ferjemmel egyutt voltunk itthon (most a ferjem dolgozik) es en az egesz lakast kitakarítottam. Gondoltam de jo, innen csak szinten kell tartania.

Aztan parszor voltunk itt 1-2 éjszakát az evek soran, amikor nem volt idom melyebben belemenni ebbe, nem is annyira figyeltem, de most egy hagyateki ugy miatt heteket kell itthon toltenem es teljesen kiakadtam. Nem birom. Mondtam neki, hogy atkoltozunk egy hotelba, jobb a bekesseg, de olaj volt a tuzre.. Megsértődött.. Es persze erre jott a valasz: "akkor tobbet en ne is jojjek ide, blabla"

Mikor megkerdeztem, hogy ne is haragudj, de nem lehetne egy icipicit kevesbe igenytelenul elni? Mire kozolte velem.. O utal takaritani. Na bumm. Ezzel mit kezdjek?

En meg utalom, hogy a gyerekek itthon a lakasaban olyan mocskosak lesznek, mintha a tyukolba tennem oket ki. (Amugy ez egy hatvan par nm-es 2es feles panel lakas, amibol egy szoba az unokake. A noverem gyakrabban van itt, de ha itthagyja a gyerekét, akkor altalaban rendet is tesz maguk utan, szoval nem egy villat kellene anyukamnak rendszeresen rendben tartania)

En sok ev utan ugy erzem befejeztem a tagadast. Anyam nem beteg, pusztan kib.sz..t egy lusta no. En 3 gyerekkel kepes vagyok rendet (de ha rendet nem is, legalabb TISZTASAGOT) tartani. Akkor o miert nem? Egyebkent nyugdijas mar de, egeszseges.. nincs 60 eves es jo a fizikuma.

Ti mit tennetek? Vagjak jópofát, takaritsam ki ujfent evek mocskat, bizva abban, hogy "szinten tartja" vagy menjek el valahova es hagyjam itt megsertodni a p...ba?

Ne itelkezzetek. Mindig elsore szepen probalkozom segiteni de nem vevo ra.