Aki ketten élt apukájával tinédzser korában, milyen volt, hogy nem volt ott az anya?

Az számít, ha testvérek is voltak?

Oké. Szóval mi ketten voltunk, de apukánk sokáig dolgozott, így nagyrészt nekünk kellett megoldani a háztartást. Enyém volt a benti rész, tesóm főzött és foglalkozott a növényekkel, vágta a füvet. A vásárlást általában közösen intéztük, mert ő tudta, mi kell az ebédhez, én pedig segítettem cipekedni. Néha volt nagyobb bevásárlás is, aminél hárman voltunk. Kicsit nehéz volt, hogy hirtelen fel kellett nőni, úgy érzem, kimaradt az életemből az, mikor tiniként fetrenghettem volna vagy csak simán az, hogy nincs dolgom, de ennyi áldozatot bőven megért az, hogy ne az alkoholista anyámnál kelljen élnem (ahol nagyjából ugyanezt kellett volna csinálni)

Amikor eleg arca lett elhuzott az anyjahoz (aki 17 eves koraig egy tisztavagynemus agyba nem fektette be a sajat lanyat), mert neki tobb penze volt mint nekem.

picit fura

Nekem meghalt anyukám, amikor 11-2 éves voltam, azóta apukámmal élek. Mindent megadott nekem, ami kellett és sosem kért semmit cserébe, de nyilván besegítek még most is valamiben, illetve pl. a szobámat én takarítom. Lány létemre szükségem volt egy anyára, szerencsére a nővérem, aki már felnőtt, van családja, tudott segíteni. Nem volt fura vele élni, amikor kisebb voltam, mert még gyerek voltam. Most középiskolába járok, de még mindig jó a kapcsolatom vele és mindent neki köszönhetek. Ketten, együtt túlléptünk a gyászon és a hiányon.