Szülőként hogyan viseled, hogy a gyereked példaképe nem te vagy, hanem egy tehetséges sztár?

Jaj, ez már megint a kanyé westes gyerek.

A szülőknek ezt nem kell sehogy sem "viselni". Egy felnőtt embernek nem okoz problémát, hogy a kamaszdolgokat elviselje. Tudom, gyerekfejjel ez furcsa, de majd te is felnősz, remélem, és megérted.

A fent írtak egy részével teljes mértékben egyetértek. Én is gyereknek számítok a magam 16 évével, viszont anyukámmal rengeteget beszélgettünk a példakép alapvető jelentéséről.

Sajnos manapság sokkal több a trehány, "csak a pénzre hajtok" sztár akik egy olyan képet tesznek az őket követő rajongó tábor elé, ami nem felel meg az emberi normákkal. Akiket én követek és felnézek rájuk, azok nem a kinézetükkel vagy a hangjukkal érték el ezt, hanem amit közvetítenek. Az elfogadást vagy épp a kitartast tanultam meg tőlük. De ez nem jelenti azt, hogy nem nézek fel anyára! És biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül nem egy kamasz van vele így. Attól, hogy nem hangoztatjuk, igen is felnézünk a szüleinkre és bármilyen hihetetlen, nem egyszer hallottam már a suliban, ahogy a fiatalok szüleik belső értékeivel dicsekednek.

Én kamasz korban Thalía Sodira és Natalia Oreirora akartam hasonlítani, de főleg Thalía volt a kedvencem, meg egyéb mesehősök. Mindent megtettem, hogy rájuk hasonlítsak, de ettől függetlenül felnéztem a szüleimre. Mára ezt kinőttem. És milyen meglepő, a 15 éves unokahúgomnak is Thalía a kedvence, pedig nem hangoztattam neki.

Ne aggódj, te gyereked is kinövi ezt, és attól felnéz rád, hogy egy sztár a példaképe.

Tőlünk egyszer kérdezték meg suliban, hogy ki a példaképed. Én Somló Tamást mondtam. Semmit se tudtam róla, csak akkor ment a Szombat esti láz és én pedig láttam, hogy ő már nem fiatal és mégis elment egy műsorba táncolni.

Valószínűleg egy hét, hónap múlva már mást mondtam volna.

Meg azért nem mindegy hány éves gyerekről van szó. Barátnőm uncsitesója 7 éves és Fifty Harmony a kedvenc bandája, egész nap az ő videóikra rázza magát.