Ki hogyan élte meg a szülőktől való elköltözést?
Nem rég végeztem az egyetemmel, és most, szeptember elsején költöztem be az albérletbe. Most lesz pont egy hete a költözés, és azóta egy nyomasztó, magány és ürességérzés van rajtam, hogy nincsenek otthon a szüleim.
Ha hazaérek a munkából, vidékről, vagy akárhonnan, üres a ház, és nincs, aki várna otthon. Mindig az volt, hogy miután mindenki hazaért a suliból/munkából, mindenki elmondta, hogy milyen napja volt, mit csinált, vacsora, majd filmeztünk, beszélgettünk.
Vagy ha hétvégén mentem is bulizni a barátaimmal, akkor is az volt, hogy este elköszöntem tőlük, buliztam, majd hajnalban hazaértem, de 1-2 óra alvás után már megint láttam őket.
Jelenleg nincs párkapcsolatom, kb. fél éve ért véget, de jelenleg nem is ez hiányzik, vagy hogy bárki jó, csak legyen mellettem valaki a lakásban.
Egyszerűen tényleg az hiányolom, hogy nincsenek otthon a szüleim, és csak hétvégente tudok elmenni hozzájuk 1 órára.
válasza: válasza: válasza:Nem éreztem ilyet. Pedig jóban vagyunk. Én vártam az elköltözést, hogy végre önálló lehessek. Nem volt otthon gond, egyszerűen csak nem éreztem ott magam igazi felnőttnek.
Az első naptól jól éreztem magam az első kis lakásban, otthon éreztem magam. Nem hiányzott egyáltalán, hogy ott legyenek. De rendszeresen beszélünk, találkozunk, csinálunk közös programokat.
válasza:kieg: főiskola alatt albérletben + koliban laktam persze akkor még minden a szüleim kontójára ment. Diplomázás után már nem kaptam tőlük támogatást.
Az, hogy kemény 7 napja albérletben élsz és most rossz nem jelenti azt, hogy két hét múlva is az lesz. Szerezz barátokat, a munkahelyen remélhetőleg könnyű dolgod lesz. Azt nem tudom értelmezni, hogy hétvégenként max 1 órára láthatod a szüleid.
válasza: válasza:#5 vagyok, bocsi elküldtem mielőtt befejeztem volna :D
A te esetedben más hogy egyedül vagy, megszoktak hogy mindig van valaki rajtad kívül is a házban, de próbáld nézni a jó oldalait is:) Esetleg hívd fel őket telefonon vagy videóchaten ha úgy érzed.
Nem tudom mennyire vagy állatbarát és mennyire lenne időd rá, de pl. egy cica vagy valamilyen háziállat is sokat segíthet
válasza:Nekem sokkal fokozatosabb volt az átállás, így nem hiányoztak.
Egyetem alatt kollégista voltam, kb két hetente jártam haza. Amikor munkába álltam, akkor is havi legalább 1x hazamentem, de inkább többször. Albérletbe is ekkor költöztem. Van hogy ők jönnek hozzánk, van hogy én megyek.
Nekik a kollégiumba költözésem nehezebb volt :P
Esetleg próbálj néha haverokat áthívni, illetve hétvégén szüleidet is nyugodtan meghívhatod egy ebédre. (Mi úgy csináljuk, hogy karácsonykor mondjuk én is viszek ezt-azt, előre megbeszélve hogy mi főzzek, de ha ők jönnek, akkor van hogy ők is hoznak egy fogást)
válasza: válasza:Felszabadito érzés, pedig nem menekültem otrhonrol.
Plusz 300 meterre laktunk egymástól, megis volt hogy 2-3 hetig nem találkoztunk, max a kisbolt előtt.
válasza:szeretem a szüleimet, de nem nagyon hiányoznak, jól esik fülhallgató nélkül filmezni, nem veszekedni azon, hogy mikor kéne enni/aludni/edzeni/gépezni, nem történnek fura dolgok (eltűnik a joghurtom, odébbvándorolnak tárgyak, elhasználják a zoknimat, koszos lesz valami amit harminc perce takarítottam)
amúgy meg ha egyedül érzem magam simán felhívhatom őket, vagy elcsábítom a még otthon élő öcsémet játszani valami játékkal a németházija helyett, a németet úgyis utálja, játszani meg imád, a közös program is pipa
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!