Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tehetnék, változnom kéne?

Mit tehetnék, változnom kéne?

Figyelt kérdés

17 éves lány vagyok. Óvodás koromban nagyon vidám, nyitott és könnyen ismerkedő kislány voltam. Alsóban mérgező barátságra tettem szert, de sokáig nem fogtuk fel igazán. A fiú barátom nagyon szeretett, de a többiek cikizték őt emiatt. Hétvégenkét találkoztunk néha, akkor normális volt, iskolában pedig lehülyézett stb. Nem figyeltem erre, egyszerűen csak elvicceltem és a közös szórakozás elfelejtette velem ezeket. Rengetegszer kényszeresen hülyét csináltam az osztályaim előtt magamból talán emiatt..Eközben az osztályfőnök/ tanítónéni, mivel a fiú anyja jóban volt vele kipécézte a fiút mint jó tanulót, másokkal egyetemben, engem pedig fene se tudja miért beállított rossznak. Ez addig fajult, hogy többször is előfordult, hogy az osztálytársaim, ha valamilyen rosszat csináltak megkértek engem, hogy vállaljam fel. Én pedig hülye voltam és minden szarságra, amit csináltak bevalottam, hogy én tettem. Betöltöttem a rossz kislány szerepét, a barátom jó kisfiú volt, mindeközben pedig egy csomó helyzetben beszédesebb voltam, mint amennyire kellett volna az legyek. Sok ilyenbe belesültem. 4 osztályos korom előtti nyáron sportolni kezdtem, amit már rég csinálni akartam volna, de végülis eljutottam odáig. Ott, a sportegyesületben az edző példaképem volt az egyik, aki legjobban utált. Egyszerűen unszimpatikus voltam neki, valószínűleg a figyelmetlenségemnek, hiperaktivitásomnak és cserfességemnek hála. Volt olyan nyár, amikor végre valahára ott lehettem táborban, és úgy leordított minden nap (pedig nekem ő nem tartott akkor még edzést), hogy utána másfél hónapot kihagytam, s miután visszatértem messziről kerültem. Eközben 5. Félévkor iskolát váltottam. Rettegtem az edzőmtől, de imádtam a sportot és a vele járó mindent (mai napig komolyan űzöm és később ebből szeretnék megélni). S ugyan féltem tőle, mégis mindig csodáltam, mint szakembert ( kiderült hamisan), és minden áron jóban szerettem volna vele lenni. Kicsi voltam, és csak annyit vettem észre, hogy minél többet beszélek, annál idegesebb. Elkezdtem tudatosan visszafogni a gesztusaimat. Tudatosan nem beszéltem és nem mosolyogtam, ha meg tudtam állni. 8. Osztályos koromra ismertek el az edzős társaim, és nem utált annyira az edzőm. 10. Osztályos koromra több a sporttal kapcsolatos egyéni trauma ért, mintha 2x gyászoltam volna. Tudatosan magamra erőltettem, hogy nem beszélek, nem magyarázkodom. Apámmal sosem volt valami jó kapcsolatom, sosem ölelt meg, sosem mondott semmi bíztatót, ő inkább a realista fajta, aki óvakodik, nehogy egoista legyen a gyerekéből, és így tudatosan figyeltem arra is, hogy véletlenül se legyen nagyobb önbizalmam a kelleténél, ebből adódóan pedig sikeresen önbizalomhiányban szenvedek. Nagyon igénylem a megerősítést minden lépésemben, ugyanakkor nagyon kitartó és megoldáskereső vagyok.


Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett (lenne még), rövidebben annyi, hogy egész életemben igyekeztem csendesebb gyermek lenni, önbizalomhiányos lettem, stb. Ez most nem önsajnáltatás, ne értsetek félre, ugyanennyi jót is fel tudnék sorolni.


Szóval édesapámról a napokban kiderült, hogy azért sem annyira szeret engem, mert nem mosolyogok sokat, stb.. Zavar, mert annyit küzdöttem azzal hogy ne legyek egy tejbetök, hogy az immunrendszerem sem köszönte meg, tavaly óta sokat javult a helyzet. Zavar, mert mindig éreztem magamon, hogy valamiért egy férfi megerősítésére vágyom, hogy el tudjam hinni, hogy a jó tulajodonságaim tényleg jellemzőek rám, de véletlen sem szeretnék beleesni egy olyan kapcsolatba, amiben csak lelki támaszom a partner, vagy pont gyengeségeim miatt használ ki. Igyekszem mindenre figyelni, de nagyon összezavaró:

Meg kéne próbálnom megint tudatosan változni, csak most visszafelé? Nem akarok egy vigyorgó idióta lenni, de egyszerűen nem tudom hová tenni a dolgokat. Sokszor ha valaminek tényleg örülök, vagy akár egy jót beszélgetek (nagyon kevésszer beszélgettem jót, az emberekkel nem sok pozitív élményem van, de igyekszem) , annyira meghat hogy jó történt hogy ott helyben sírva tudnék fakadni. Nem szeretem magamon a mosolyomat, egyedül a belső tulajdonságaimat, de alapvetően nincs bajom a külsőmmel, csak a mimikám nem szeretem.

Nem tudom mit kéne tennem. Valami jó tanács, esetleg ötlet?

Úgy érzem alapvetően nincs szükségem pszichológusra, mert ha kellő figyelmet tudok fordítani az adott problémára vagy traumára, van annyi lelki erőm és elhatározásom, hogy fel tudom dolgozni.



okt. 9. 21:09
1 2
 1/14 kicsibarany ***** válasza:
100%
Ha jól értem egész életedben meg akartál felelni mindenkinek, csak magadnak nem. Ezen például biztos változtatni kéne.
okt. 9. 21:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 A kérdező kommentje:
Igen. Viszont jelen pillanatban nem más miatt szeretnék változni, hanem olyan szeretnék lenni, ami a leginkább egészségesebb vagy jobb nekem. Tudom, hogy ezt látatlanban nem lehet olyan könnyen megmondani, ezért csak körülbelüli véleményeket kérnék.
okt. 9. 21:29
 3/14 anonim válasza:
88%

Azért én vitatkoznék azzal az állításoddal hogy nincs szükséged szakemberre. Nagyon sokan levedlik magukról azokat a néha bántó dolgokat amik az iskolában történtek. Neked ezen túl kellett volna lépned. Az hogy ez nem sikerült, talán a családi körülmények hatása miatt sem sikerült, hiszen a szavaid mögött nem érzem a szülői szeretetet. 17 éves, fiatal felnőtt vagy, barátok és valami nyálas tini szerelem kellene hogy kitöltse az életed- nyilván a tanulás mellett- ám ehelyett sikerült egy olyan, kissé torz személyiségformát felvenned, magadévá tenned, ami végül teljesen átformált.

Remélem lesz erőd"visszafordítani" a viselkedésed, és azt amivé ez tett. Sajnálom a családi háttered, nem lehet egyszerű. Anyukádról nem írtál, nem szeretnék találgatni mi ennek az oka.

Mindenesetre keress olyan embereket, akik mellett a valódi önmagad lehetsz. Ne akarj hamis képet mutatni magadról, láthatod mennyire egészségtelen. Aki elfogad természetes valódban, azt becsüld meg! Akinek nem tetszik aki vagy, az meg bekaphatja. Tudom hogy az életben csak nagyon kevés ember véleménye számít igazán. Ám ha sem a szeretet, sem pedig a törődés nincs jelen ezen emberekben, akkor magasról kell tenni rájuk is. Fiatal vagy,és ez ebben az állapotodban előny. Az hogy észrevetted a problémát, szinté jó dolog. Kérlek a magad érdekében keress valaki olyat aki a téma szakértője, és segíthet a változás elérésében. Abban a változásban amit Te magad szeretnél, amilynné Te magad szeretnél válni. Sok sikert mindehhez!

okt. 9. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 A kérdező kommentje:
Köszönöm!
okt. 9. 21:41
 5/14 anonim ***** válasza:
64%
Mindenképpen menj szakemberhez, mert te nem ismerheted a problémád megoldásához szükséges know-how-t. És ne az ismeretségi körből kerestess magadnak pszichológust. Menj fel a bura.hu oldalra, és ott tudakozódj jó szakember iránt. Ne engedd magad ettől eltéríteni, mert a családod diszfunkcionális, ezért most is rossz tanácsot kapnál tőlük.
okt. 9. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 A kérdező kommentje:
Sajnos rengeteg mindent csinálok nap mint nap, amikről nem tudnék lemondani, ezért nincs sem időm, sem pénzem szakemberre.
okt. 9. 21:53
 7/14 anonim ***** válasza:
53%
Ha nem akarsz segíteni magadon, megteheted. De innentől fogva kamu a kiírásod.
okt. 9. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 A kérdező kommentje:
Segíteni szeretnéd, de amíg nincs szakemberre lehetőségem, saját erőmből tennék. Ha nem így lenne, vagy kamu lenne a kérdésem, akkor nem írtam volna ennyit.
okt. 9. 21:57
 9/14 anonim válasza:
82%

Egyetértek az elsővel. Kisregényt írtál arról hogy mások milyen embert szeretnének látni benned, de arról egy szót sem írtál hogy TE mit szeretnél kezdeni a saját életeddel. Talán nem is tudod, mert a másoknak való kényszeres megfelelés mellett elfelejtettél élni.


Azt azért gyorsan hozzá is teszem hogy élet alatt nem a buli, alkohol és szex szenthármasságát értem, mert bár sok fiatal így él és azt hiszi közben hogy boldog, ez hosszú távon szintén nem egy kifizetődő életforma.


Sportolás jó. Nem csak fizikailag, de mentális egészséget is durván feljavítja. Ahogy írod rendszeresen sportolsz, tehát ezen nem sokat kell változtatni.


"nyálas tini szerelem" nem kell. Ha csak azért rohannál bele egy kapcsolatba mert kell neked egy társ és egy erős férfi az életedben (szeretet hiány + apa hiány + hormonok), akkor könnyen megeshet hogy kifogsz egy nárcisztikus szociopatát aki az elején megértő, de végül véglegesen kisiklatja az életed.


Barátokat szerezz, olyanokat akiknél nem azon gondolkodsz hogy hogyan felelj meg nekik, hogyan változtass magadon stb, hanem akiknek akár ugyanezt amit ide kiraktál el tudod mondani és megértik. Ha egy eljátszott karaktert kedveltetsz meg az emberekkel, akkor az sehogy sem vezet boldogsághoz. Akkor sem ha baromi jól sikerül a színészi munka és körberajong a fél világ.


tl;dr jöjj rá hogy TE ki vagy, majd ezt a karaktert építsd és ne azt amit a társadalom / környezeted szívesen látna, ezek után a többi (boldogság) majd jön magától

okt. 9. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
50%
A "saját erő" eddig is rossz eredményt hozott. Nem értesz a "szakmához", és kudarcosak voltak a korábbi kísérleteid. Szerintem csak ártanál magadnak. Lehet, hogy tudat alatt azt is szeretnéd, akaratlan önbüntetésnek látszik eddig is az életed...
okt. 9. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!