Anyukák és apukák nem féltek attól hogy megnőnek a gyerekek és egyedül maradtok?

Nehéz szívvel fogom elengedni, mert amíg kicsi, addig én gondoskodok róla legjobb tudásom szerint, de tisztában vagyok azzal, hogy engednem kell kibontakozni, önállósodni. Biztosan nagyon hiányozni fog, amikor majd egyszer elköltözik, de ennek így kell lennie. Nem érzek nagyobb félelmet ezzel kapcsolatban az átlagosnál.

Meg nagyon nem itt tartunk es tudom hogy fura lesz es egy darabig hianyerzetem lesz, ugyanakkor ha a kapcsolatom ugyanilyen lesz a ferjemmel, kifejezetten varom azt a periodusat az eletemnek:) sokkal felszabadultabb vagyok amikor nem a gyerekeken es a dolgaikon porgok.

Jajj én nagyon várom!