6, 9 éves gyerek elég érett szerintetek arra hogy otthon lehessen hagyni őket?

#23

Emiatt a hozáállás miatt van ma ennyi életképtelen ember.

21:36: pontosan.

Van ismerősöm, aki a 12 éves gyerekét nem meri egy percre sem egyedül hagyni, mert jaj, mi lesz vele.

Nekem 12 éves a lányom, 9 évesen már annyira egyedül hagytam itthon, hogy elmentem az Auchanba, vagy a Lidlibe... Ez másfél két óra volt alkalmankent, de a lányom felelősségteljes megbizhato gyerek, telefon volt nála is, nálam is, nem volt soha semmi gond.

De ahogy sokan írjak... Egy 9 évest és 6 évest együtt nem mernek egyedül hagyni.

Bár te ismered őket...

"a mai gyerekekkel tablettel a kezükben nőnek fel, nem fára mászva, arról leesve, majd játszva tovább."

Én ovisan játszottam már apám gombos telefonján, 1.-ban kaptam egy sajátot, fára meg akkor se másznék fel, ha fizetnél, mégis otthon hagytak engem fél napokra 6 éves korom előtt is. És én még 20 éves se vagyok, szóval ez nem volt olyan régen.

Gyerektől függ teljesen. Normális gyerekeket otthon lehet hagyni. Nem írom le, hogy mennyit voltunk otthon, amikor szezonális munka volt a szüleimnek, volt, hogy az óvodába is el kellet mennem a kistesómért, pedig 3 évvel vagyok idősebb. Igaz, hogy falun laktunk. Minden helyzetre tudtuk, hogy mit kell tenni, ha tűz, ha csőtörés stb. Idegent soha nem engedünk be. Egyszer, amikor egyedül voltunk otthon jött egy rokon, de nem nyitottuk ki, amíg nem mutatkozott be, sőt utána sem, csak elmondta, hogy itt volt. Később elmondta a szüleinknek, hogy milyen ügyesek vagyunk, hogy nem nyitunk ajtót.

Minden gyerek arra képes, amit megtanítanak neki vagy elvárnak tőle. Ha évekig elvárás, hogy a nagy vigyáz a kisebbre és normálisan viselkedünk otthon, mi mire való, akkor képes lesz rá. Ha életképtelennek nevelik, akkor nem lesz rá képes.

Soha nem felejtem el, hogy már tizenévesek voltunk, amikor a testvérem egyik osztálytársa nálunk volt pár napig a nyáron. A reggelinél ki volt téve minden az asztalra, felvágott, paradicsom, paprika, kenyér stb. Az volt a szokás nálunk, hogy mindenki elkészíti magának a szendvicsét. Ő pedig nem tudta, hogyan kell felvágni ezeket, mert mindig tálcán vitték be a szobájába, körülbelül 15 éves volt már.

#24 Emiatt a hozzáállás miatt miatt lehet sok balesetet megelőzni! Az unokaöcséim elég önállónak voltak nevelve, de a kicsit soha nem bízták a nagyobbra, mert olyan izgága volt hogy egy felnőtt sem bírta követni néha. Fél perc alatt ő fogta, felmászott a fára vagy a szekrény tetejére. Nem lehet egy 9 évest kitenni akkora felelősségnek, hogy ha az ő felügyelete mellett baja esik a testvérének, akkor az ő lelkét nyomja a dolog. De reggel egyedül felkeltek, felöltöztek, maguknak reggelit csináltak, mikróztak stb. Már ők is felnőttek és bírnak önállóak lenni.

Nem lettem életképtelen felnőtt, pedig engem sem hagytak otthon 6 évesen. Jó, anyukám elment a boltba, ami 3 háznyira volt, vagy volt hogy én mentem boltba, listával, h mit kell venni, de az pár perces dolog.

9 évesen már simán voltam egyedül otthon, pl szombat reggel elmentek vásárolni, én meg addig ettem reggelit, tévéztem stb míg hazaértek. Vagy ha beteg voltam, akkor is egyedül voltam otthon. Anyukámnak megvolt a munkahelyi száma és ha lázam lett, fel kellett hívnom (még nem volt mobil). Mondjuk nem egy 200 fős faluban éltünk, hanem Debrecenben, az sem ugyanaz.