Támogassuk vagy ne?

Amikor 15 éves volt a párom, a szülei külön mentek (nem voltak házasok). Mivel a párom nem jött ki az anyja új párjával, azt választotta, hogy az apjával (aki már akkor is alkoholista és láncdohányos volt) marad. Az apja röviddel ezután szerelmes lett, elköltözött a házból, magára hagyta a páromat. A csekkeket a párom fizette az ösztöndíjából, az apja a pénzét az új nőjére és annak már meglévő négy gyerekére költötte és gyakorlatilag eltűnt majd' 15 évre a párom életéből (nem teljesen, rettentő ritkán volt egy "Hogy vagy?" hívás). A párom nagykorú lett, felnőtt és elindította a saját életét egy másik városban.

Kb 1 éve viszont újra megjelent az apja és felajánlotta a páromnak, hogy nekiadja a szüleitől örökölt házat a páromnak (ami történetesen az ő szomszédjában van) és még pénzt is (3 millió) ajánlott a felújításra (iszonyú romos házról beszélünk falun, de a páromat érzelmek kötik oda: ott nőtt fel).

Ebből 1 év alatt az lett, hogy nem sikerült elintézni az átírást (mindig volt valami oka), de a párommal viszont kivakoltatta a házat, amiben lakik, kifestettünk neki (mert később ezt a feltételt kötötte az átíráshoz). A pénzt, amit ígért, elköltötte 500.000 kivételével, amit a páromnak adott ajándékba bő fél éve. Azóta síri csend felőle.

Most viszont megjelent, hogy nem úgy alakult az élet, mint tervezte, nem tudott annyit dolgozni napszámba, mint szokott, elfogyott a pénze, sok számla összetorlódott, kellene neki 150.000 Ft kölcsön. Kiderült, hogy a számlás érv hazugság (miután felajánlottuk, hogy ha odaadja, kifizetjük neki), de tudja, hogy nem fog tudni fél évig dolgozni (58 éves, világ életében feketén, idénymunkába dolgozott) és kiszámolta, hogy ennyi kellene még neki ahhoz, hogy kihúzza áprilisig.

Én azt mondtam a páromnak, hogy adja vissza neki a fél misit és felejtse el, hogy létezik az apja, teljesen megvagyunk a ház és egy ilyen élősködő nélkül (ezt nem rosszindulatból mondom, még a 80 éves szüleit is lehúzta, amíg éltek, végül a párom temettette el őket két éve, mert a saját gyerekük széttárta a karjait, hogy neki erre nincs pénze).

Nektek mi a véleményetek? Engedjünk a kéréseknek a házért cserébe?

És mielőtt valami azt mondaná, hogy számító vagyok: Nekem van ingatlanom, a fent említett ház csak a páromé lenne, nekem ebben az egészben semmi anyagi érdekeltségem nincs.