Minden szülő a saját gyermekét szereti legjobban. Mennyire vannak ennek "szélsőségesebb" megnyilvánulásai?

Az iskolában volt egy srác, aki mindnekibe bele ütött, a lányoknak húzta a haját és fofdosta őket. Homola bácsi bejött és panaszt intézett az igazgatóhoz, hogy az ő fiát szadizzák és kiközösítik. Nővérem úgy pofán vágta ököllel a fiát, hogy az hanyatt esett és elszakadt a ruhája. Az szülők jöttek és ki akarták fizetettni velünk a számlát, amibe az új ruha került.

Mi meg mondtuk neki, hogy ha így akarja, akkor rendőrt hívunk és többen látták, hogy lányokat fogados a gyerekük és meglátjuk ki nevet a végén.

Az ő fiúk ártatlan.

Na jött az igazgató, megkérdezett néhány embert, a szülőknek csend lett a neve.

A szülők elvakultan hisznek a saját gyermeküknek meg akkor is, ha az egy szociopata.

Ismerek olyat...

Bár az esetben a nárcisztikus anya egy nárcisztikus gyereket nevelt (felnőtt már amúgy az a gyerek). Történetesen lány a 'gyerek'. Akinek van egy testvére, egy bátyja. Nos az anya a lányt valami istenségnek tartja, szerintem saját magát akarja benne megtestesíteni de közben verseng is vele (már ami a kinézetet illeti). A fiát viszont elidegeníti magától, nem hívja el magukhoz mert a lánya nem áll szóba vele és őt pártolja. Vagyis erre fogja. Nekem úgy tűnik szítja is ezt a dolgot, mert ellene sosem tett semmit. Csak a fiától várt lépéseket mindig feléjük. A fiának mindig segítenie kellett rajtuk, szó nélkül. A fia lehet hibás, a lánya sosem volt semmiben az. A fiát kidobta otthonról, a lánya ugyanannyi idősen vígan otthon éli világát, kiszolgálva mindenki által. Anyagilag gondtalanul. Legnagyobb baja, hogy mire költse a millióit. S egyátalán nem szorgalmazzák semmire, illetve bárkivel megtehet bármit szó nélkül. Bárkivel beszélhet tapló köcsög módjára, azért sem szólják meg. Ha velük beszél úgy, még azt sem...

Mindenkinek istenítik a csajt. Ő a legügyesebb, legszebb, legeslegjobb munkaerő (a gyárban, de otthon letörne a kis kezecskéje ha valamit csinálnia kellene), e legek legje... S annyira nagy színész, hogy elhiszik nekik hogy jó emberek és úgy beszélnek hozzá némelyik, hogy "Hogy vagy drága ...." Azt sem tudja a kívülálló, hogy ez a tökéletes lány milyen a saját bátyjával, hogy levegőnek nézi. Azt hiszik ő egy szerető jó testvér...

Várom, mikor koppan. Mert még most csak felviszi az isten a dolgát, már amiben. Anyagilag. Mert lelkileg nem. Nem boldog család az övék... Egyik sem az. Szinjáték az egész, 'tökéletes' család, amibe a fiú gyerek már nem tartozik bele, s tökéletesen szeretnek a hamis szeretetükkel...

S ezek az emberek hány embert tudnak tönkre tenni lelkileg. Az ilyenek másokban nagy kárt tudnak tenni lelkileg.

Ennek a tipikus, szélsőséges megnyilvánulása az, amikor az anyuka még olyan esetekben is a gyereket védi meg adja alá a lovat, amikor egyértelmű mindenki számára, hogy a gyerek a hibás. Ez egy nagyon káros "nevelés", mert a gyerek ebbő csak azt szűri le, hogy tulajdonképpen azt csinál amit akar, mindig neki van és neki lesz igaza, az anyja viselkedése is ezt jelzi számára.

Az ilyenekből lesznek a Rezesovák, akik azt hiszik, nekik mindent lehet, a másik meg csak hülye lehet, akinek úgysincs igaza.

Nagyon könnyű megállapítani egy felnőttről, hogy ő ilyen gyerek volt-e, mert a legtöbb már hisztirohamot vagy dührohamot kap, ha nekik ellent mond, ha pedig hibáztak valamit, akkor meg mindenki hibás körülöttük, ők természetesen ártatlanok.

Én ezt az aluliskolázott ezomamiknál látom. Akik életképtelen, 20-on évesen is teljesen kiszolgált gyerekeket neveltek, akik a munka világában és a tanulásban sem állják meg a helyüket, az anyjuk bebeszéli mindenkinek és leginkább saját magának, hogy az ő gyermeke azért nem boldogul ebben a világban, merthogy ő “kristály-/indigó gyerek”, akinek magasabb célja van.

A másik ilyen dolog, amikor anyuka olyanokat mond, hogy akik beszóltak a gyerekére, hogy büdösen jár iskolába (tényleg 3 naponta fürdött az illető), majd 2 év múlva talicskát fognak tologatni az ő csemetéje luxustelkén. (Azok azóta jó egyetemeken vannak, az indigócsemete sehol nincsen...)

Illetve azt is gáznak tartom, amikor beíratnak egy elsőst ilyen nyikinyekergős hegedű órára valamelyik jobb sorsot is megélt zeneiskolába, ahol hatodikra garantáltan megutáltatják vele a zenét, de a rokonság majd agyvérzést kap a gyönyörtől, hogy ekkora tehetség tízévente van egyszer, meg hogy a gyereknek a Julliardon van a helye. Mert egy anyák napi ünnepségen elnyekeregteti a szerencsétlen hegedűn az “Elfogtam egy szúnyogot”.