Ha magányosak lennétek, hazaköltöznétek a szüleitekhez?
24 éves vagyok, 6 éve élek egyedül Pesten. Vidékről költöztem fel, azóta havonta/kéthavonta járok haza.
Szeptember óta érzem, hogy nagyon magányos vagyok, február óta járok pszichológushoz is.
-Az egyik legjobb barátnőm Németországba költözött, nyár óta egyszer találkoztunk.
-Az egyetemi baráti társaság, amiben benne voltam, felbomlott, szétszóródott mindenki.
-Volt egy hármas barátnői társaságom is, ott én lettem "kiutálva", mert vizsgaidőszakban nem értem rá bulizni, balatonozni állandóan.
-A másik legjobb barátnőm szeptember óta dolgozik főállásban, párkapcsolata is lett, így én az utolsó helyre csúsztam nála, közölte, hogy ő 2 havonta tud a barátaira időt szakítani, másnak is elég ennyi, nem tud mit csinálni, ha nekem ez kevés.
Én csúsztam az egyetemmel, ebben a félévben 2 délelőtt van, amikor bent kell lennem, azon kívül általában itthon vagyok. Van egy részmunkaidős állásom, de az teljesen home office. Néha elmegyek sétálni, boltozni, vagy ki az Ikeába, havonta 1-2 "beülős" programom van valakivel, pl. étterem, mozi, de van, hogy napokig ki sem lépek a lakásból, vagy éppen csak anyukámmal beszélek.
Magányos vagyok, egyre inkább befelé fordulok és ez a hangulatomra is rányomja a bélyegét. Anyukám azt mondja, hogy költözzek haza, minek ülök Pesten a lakásban, otthon legalább elfoglalom magam. Igen, mert ha 2 hónapban 2 napra hazamegyek, abba sűrítek bele mindent, de alapjáraton otthon, vidéken pl. programlehetőség sincs, a legtöbb korombeli elköltözött, vagy aki nem, férjjel, gyerekkel van ott. Félek, hogy ha hazamennék, az még rosszabb lenne, mert nem hiszem, hogy sokat dobna az életkedvemen, ha a régi szobámban kéne legyek állandóan, kb. gyerekszerepben.
Mert szeretem anyát, de a férjével nehezen jövünk ki, ő tipikusan olyan, aki kötözködik, ha unatkozik. Miért vagyok otthon, miért hason fekve tanulok, miért vagyok hosszú nadrágban nyáron, miért vagyok bent ebben a jó időben stb. Anya is olyankor kb. elszámoltat mindenről, hová megyek, miért megyek, meddig leszek, minek megyek boltba... Én meg azért már jó ideje egyedül élek, megszoktam, hogy nem kell alkalmazkodnom, nem tör rám a hálószobámban senki este 9-kor, hétvégén nem b.sztatnak, ha éppen 10-ig alszom.
De közben meg nem lennék egyedül, van két kutyánk, velük is elfoglalnám magam.
válasza:Nincs az az isten, megváltás volt amikor leléptem otthonról.
Felnőttként, különélés után visszaköltözni akkor is problémás, ha amúgy jóban vagytok a szülőkkel. Próbálj inkább új ismeretségeket kötni, járj, sportolni, programokra. Használd ki az idődet, menj tanulj valami újat. Én pl. tipikusan introvertált ember vagyok aki képes lenne egy hónapig nem kimenni a lakásból, de sport közösségekben mindig találtam eddig értelmes embereket akikkel jól elvagyok és egy idő után hiányoznak ha valamiért nem tudok menni.
válasza:
válasza:Hát most, hogy jobb az idő, eljárok esténként futni, sétálni, de ez is olyan, hogy kb. csak podcasteket, meg zenét hallgatok, nem tudok "miről gondolkozni", mert sok minden nem történik velem.
Csoportos órákra is gondoltam, de
1. egyedül félek menni ilyen helyekre, mert általában mindenki baráttal, barátnővel megy és nem én akarok lenni a magányos lúzer,
2. az alakommal nem vagyok megelégedve, sajnos az itthonlét hozta magával a határtalan nasizásokat, így az 52 kilómból gyorsan 60 lett.
válasza: válasza:3-as vagyok. Hobbi alatt nem futást és sétálást értettem, hanem valami olyat ami csoportos. Nekem például van egy haverom aki társasjáték estekre szokott eljárni akár egyedül is, ott is tud ismerkedni. De ha nem vonz a társasjáték, biztos vagyok benne hogy csomó más program van amire lehet menni. Anyám pilatesezni jár, majdnem az összes barátja az órákról van. Ha én akarnék barátkozni, én is biztos valami ilyen programon gondolkoznék. Azzal meg ne foglalkozz hogy egyedül mész. Szerintem egyáltalán nem gáz. Sőt, biztos vannak olyanok mint te, akik szintén ismerkedés céljából mennek.
Ami az alakodat illeti... Nem tudom hány centi vagy, de hacsak nem 130, a 60 kiló még bőven jó. Emiatt ne érezd magad kínosan társaságban. Nekem ez kicsit amúgy csak kifogásnak tűnik hogy legyen mire fogni hogy miért nem mész ismerkedni.
válasza: válasza:Ez is a felnőtté válásod része, hogy eljöttél otthonról!
Amikor hazalátogatsz 2 napot és örülnek neked hidd el nem lenne olyan mintha újból visszaköltöznél. Megbánnád már az első héten. Nem hinném, hogy egyedülélés után arra vágynál, hogy újra a szüleidhez alkalmazkodj és megmondják mit hogy csinálj ahogy fentebb is írtad, mivel az ilyen dolgok nem fognak változni!
Szerintem ez nem megoldás csak egy visszalépés lenne.
Az egyedüllét nem feltétlenül rossz dolog, megkell tanulnod egyedül is boldognak lenni és hasznossá tenni magadat! Pl járj el edzeni akár minden nap, ahogy olvastam nálad az is a probléma, így hogy otthonról dolgozol és ritkán jársz be egyetemre nincs meg a napi rutinod! Legyen napirended és találd fel magadat, így nem lesz időd egyedül érezni magadat! Ha ki se lépsz otthonról így ismerkedni sem fogsz tudni, és kapcsolatokat kialakítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!