Kellett már olyan dolgot beismernetek a szüleiteknek, amit nem is tettetek meg? Miért volt erre szükség? Mi volt az?

#1 Elolvasod egyáltalán a kérdést, amire válaszolsz?

"nem álltak le a kérdezősködéssel, esetleg fizikai vagy lelki bántalmazással, addig amíg be nem ismerted"

Addig bántanak, amíg nem vallod be.

Apám egyszer (tizenpár éves lehettem) kitalálta, hogy cigi szagot érez rajtam, és én biztos dohányoztam. Eskü, hogy nem. Nem hitte el amikor mondtam, és láttam rajta hogy azt hiszi, hazudok. Úgyhogy inkább "bevallottam" a végén, attól megnyugodott.

Fura helyzet volt, mert szerintem jobb lett a kapcsolatunk ettől a hazugságtól, ő valahogy megnyugodott hogy 1: azért észrevesz ő mindent, 2: a gyerek is bevallja, ha arról van szó.

Én pl. 15 évesen visszaütöttem. Az első, kezembe eső tárggyal. Ez egy ólomkristály hamutartó volt. Olyan jól sikerült, hogy "apaállat" állkapcsa kétfelé tört. Mentők, rendőrség, satöbbi.

Majdnem intézet. De a rajtam lévő kék foltok alapján apaállat lett elmarasztalva. Felfüggesztett, és mehetett vissza anyukájához, a lakásba többé nem tehette be a lábát.

Onnantól nyugodt élete volt anyámnak is.

Uh utolso. En ebbe beleorultem volna. 3 ora tanulas? Melyik ember birja azt ki? Marmint intenziv tanulasra gondolok. En egyetem mellett 2-3 orat tanulok, dehat abbol max masfel ora aktiv igazan, mert elfarad az agyam, mrg orankent azert kell a piheno is. De ne haragudj ez nagyon nagy butasag egyébként. Tanulasnal az hogy 3x atismetled különböző napokon tobbet er mint egy nap 3-4x ugy hogy mar nwm tudsz figyelni.

Nekem pont olyan volt egyebkent hogy nem engem hibaztattak.

Anno kisgyerekként hatalmas versenyzongorank volt az egyim szobaban. Anyu mindig kocsival jart dolgozni, en meg egyik nap elvettem a kulcsait es bemasztam a zongora ala, ott hagytam őket mert azt hittem igy itthon marad. Mindenki kereste fel-ala a kulcsokat, vegul nem talalta meg senki es anyumnak setalva kellett mennie dolgozni. X ora utan a nagyim kerdezte meg nem lattam e, en meg mosolyogva elohoztam. Nagyon leszidott mert anyu azt hitte elvesztette oket. Nalunk pont mindenre es mindenkire gondoltak csak ram nem.

Szüleimmel kapcsolatban sosem.

Viszont általános iskolában volt olyan, hogy erre kényszerítettek. Nem arról van szó, hogy el nem követett cselekmény bevallására kényszerítettek, hanem, hogy amikor fizikaórán teljesen jól feleltem és erre ötöst kaptam, akkor az irigykedő osztálytársaim rágalmai alapján az osztályfőnökünk hosszabb kérdezgetés és lelki nyomásgyakorlás után olyan helyzetbe kényszerített az egész osztály előtt, hogy "Ugye te is úgy érzed, hogy veled kivételezett az a tanár?" - és erre már a békesség kedvéért rámondtam, hogy igen, szerintem is kivételezett velem, nem érdemeltem meg az ötöst.

8-ra reflektálva, valahogy én se tartom ált.isk. osztálytársaimmal és volt osztályfőnökömmel (amíg élt) a kapcsolatot "valamiért".

Nem. Egyszer eltűnt valami otthonról. Engem gyanúsítottak meg a lopással. De nem én voltam. Állandóan nyaggattak, hogy nyugodtan elmondhatom, semmi baj nem lesz. Baromi gáz volt.

Aztán pár hét múlva kiderült, hogy ki volt az.

Én tuti nem ismernék be semmit, amit nem én tettem, akárhogy is próbálkoznak azzal, hogy bebeszéljék.