Ez nálatok is így van a családba? Kitalálok valami új dolgot, ami tök átlagos, és az egész család azon fog csámcsogni.

Erre nm sok normális megoldás létezik.

Vagy nem osztasz meg semmit vagy ha "csámcsognak" valamin akkor jó magasról letojod

Ha tudod hogy fölösleges szájtépés akkor ne add alájuk a lovat azzal hogy hitelt adsz nekik az ilyenekben.

Vagy "legyél naaagy sz.r" és költözz el, onnantól majd azon csámcsognak hogy sosem jön haza a gyerek ,akkor pedig járhatsz az aldiba kenyérér nyugodtan.

Ne vedd fel amit mondanak, mi nem ismerünk téged ( kitudja hány cipőd van 🤔) az együtt élés néha ilyen , majd kinövik, elfogadják hogy kinőttél abból a korból amikor anyu mossa és hajtogajta be a boxert.

De HA eldurvulna, hogy nem változik,csatlakozok az előttem szólóhoz: állj ki magadért.

Tiszteld a szüleidet. :)

Nálam rosszabb. Tesóm örökös tanácsadó, kb. semmi nem jó neki, amit csinálok, mindenről lebeszél.

Csak pár példa:

19 évesen gondolkodtam, milyen minort válasszak az egyetemen, mondom, legyen cseh - erre beszól, hogy az nem jó, túl kis nyelv, akkor inkább lengyel vagy orosz, mert többen beszélik

20 évesen kitaláltam, hogy postás leszek: az ne legyek, mert nincs jövőjük az e-mail korában (amúgy nyilván csak időlegesen lettem volna, hogy keressek pénzt első munkahelyen)

23 évesen leadtam a szakdolgozatom - felháborodott, hogy miért nem mutattam meg neki, miközben erről szó sem volt, ráadásul ez már a 2. volt, mert előtte írtam alapszakon is 21 évesen, és akkor sem volt ilyen "ajánlata" (és nem is ért hozzá, max. azért olvasta volna el, hogy kötözködjön)

És biztos van még sok ilyen, de már elengedem a fülem mellett. Hosszú hétvégén találkozunk, csak poénból kitalálok dolgokat, de tuti komolyan veszi és megint adja a tanácsokat majd. :D

De keresztanyám is ilyen. Mivel állandóan zaklat, hogy váltsak munkahelyet, hát bemondtam neki, hogy váltanék, elmennék szőlősgazdának. Azonnal lebeszélt, mondván, ahhoz kell traktor, ami drága. Semmi támogatás.

Illetve anyukám (meghalt) lebeszélt arról, hogy diákmunkában pénztáros legyek 19 évesen. Mert hogy az felelősség. Nem mondom, hogy hittem neki, de nem lettem pénztáros se, és később jöttem rá, hogy pont, hogy minden felelősségtől távol kellett leélni az életem.

Úgy tudom, jelenleg zárva vannak a cipőboltok, úgyhogy megnyugtathatod szüleidet, hogy nem fogsz vásárolgatni.

Ha meg interneten rendelsz, az nem növeli a járványveszélyt.

Az alapkérdésre válaszolva: ha tudod, hogy ilyenek a szüleid, célszerűbb lett volna négyszemközt megkérdezned a testvéredet. És megkérni, hogy más előtt ne hozza elő a témát, mert nem akarod a szüleid károgását hallgatni.

Nálunk ilyenek szerencsére nem voltak, de neked azt mondom: ne befolyásoljon az ilyesmi. A kutya ugat, a karaván halad. Károghat az egész rokonság, te bakancsot akarsz venni és meg is fogod venni. Mindenki más meg gondoljon, amit akar.

Én, egy nagyobb családi összejövetelen felszívnám magam, és igenis odamondogatnék azoknak, akik baxtatnak (1-2 pálesz megengedett előtte, de több semmiképpen, mert pont ellenkező hatást fogsz elérni ha hót'részegen baromságokat dumálsz és osztassz ki bárkit IS 😂.

Megkérdezném például, hogy ennyire unalmas-e az életük, hogy a te cipőválasztásod a fő téma?

Vagy tapints rá valami érzékeny témára, máris el lesz felejtve a bakancsod. 😉