Bármilyen tanács nagy segítség,ti mit tennétek a helyemben?

Keress munkát, az iskolát fejezd be estin és bérelj egy szobát. Vagy bírd ki addig, amíg befejezed a sulit, utána költözz el.

Anyáddal kerüld a konfliktust, hagyd rá, akármit mond. Annak örülj, hogy keveset van otthon. Vagy ülj be könyvtárba tanulni, ott legalább nyugi van, addig se vagy otthon.

Ahogy az 1-es is írja, ha senki nincs a családban akire számíthatnál, akkor sajnos nem tudsz mit lépni azon kívül, hogy elmész otthonról amilyen gyorsan csak tudsz. Abból adódóan hogy 17 éves vagy, gondolom hogy most vagy 11.-es, szóval még van egy éved a suliból, ami szívás, viszont középiskola vége előtt nem igazán tudsz mit kezdeni. Ha apukád valóban nincs a képben, akkor elég esélyes leszel kollégiumra, abban az esetben ha a továbbtanulás a cél. Sőt, nekem nem egy olyan ismerősöm volt aki szociális ösztöndíj néven ilyen helyzetben viszonylag jó összegeket kapott havonta. Ha nem szeretnél egyetemre menni, akkor a helyedben már végzős korom végén aktívan keresném az álláslehetőségeket, hogy minél hamarabb le tudjak lépni.

Amíg iskolába jársz, addig maximum annyit tudsz tenni hogy minél több időt töltesz máshol, legyen az barát, könyvtár, diákmunka, bármi. Tudom, borzasztóan nehéz az, amikor azt érzed hogy a saját családodban senki nem szeret és nap mint nap egy mérgező környezetben kell élned, de hidd el, egyszer sokkal jobb lesz, fel a fejjel!