Komolyan én vagyok a sz@r mindig?

19 vagyok, tesóm 22, anyánk most lett nyugdíjas.

Én kb 2 évre abbahagytam a sulit, egy éve kezdtem újra.

Mikor nem voltam sulis, természetes volt, hogy én főzök, mosogatok, takarítok, bevásárlok. Tesóm soha semmit nem csinált, a kifogás mindig az volt, hogy ő tanul, anya meg dolgozik. De most, hogy én újra tanulok, anya meg itthon van, ugyanúgy rám vár minden. Ha ellen szegülök, vagyis megkérdem, hogy most, hogy nekem is tanulni kell, miért nem felezhetünk tesómmal, vagy miért kell mindent nekem, arra a válasz a megsértődés, meg hogy, jól van, akkor majd megcsinálok mindent én, aztán nem szól hozzám 1 napig és nem engedi, hogy bármit segítsek.

Miért van ez? Mit tehetnék? Most nem az, hogy lusta vagyok, de idegesít, hogy csak akkor kedvesek velem, ha épp muffint sütök vagy valamit segítek, ha még épp valami elmaradt, akkor meg azt kapom a fejemhez, hogy MINDIG ez van, SOHA nem csinálom meg, amit ígérek. Persze az ígéret inkább olyan, hogy muszáj, különben jön a sértődés.

A másik dolog, hogy tesóm sokkal gyorsabban tanul, mint én, nekem egy leckéhez kell 3 óra, tesómnak meg 1. Szóval időben is jobban tudna segíteni a háztartásba. Jó, persze, a fiúk nem házimunkáznak, de ő sem dolgozik.

Most azért, mert van ez a problémám, hogy szocfób vagyok, nincs egy barátom se, kihasználni nem kéne, hogy "úgyis csak mi vagyunk neked, ha nem teszed meg, majd mehetsz ahova akarsz, de mivel úgysem tudsz sehova menni, ezért úgy is megteszed".