Szerintetek a szüleim jobban kedvelik a testvéremet mint engem?

Lehet ez teljesen butaságnak fog hangzani, de kissé bánt a dolog. Hárman vagyunk testvérek, van egy nővérem és egy öcsém. Még öcsém gimis, de én és a nővérem már nem lakunk otthon és nyilván ritkábban járunk haza. Én egyetemista vagyok, nővérem már dolgozik. Mégis mostanában azt vettem észre, hogy akárhányszor hazajövünk teljesen a nővérem kerül az előtérbe. Anyukám mindig őt hívja vásárolni, vele megy programozni, neki mutogatja meg hogy mit vett, neki vesz kis apróságokat mikor hazajövünk, ha valamit meglát valahol mindig csak a nővérem jut róla eszébe, hogy ez neki milyen jó lenne vagy milyen jól állna. Teljesen azt érzem, hogy háttérbe vagyok szorulva és hiába hozom az eredményeket az egyetemen és még dolgozok is mellette, az valahogy nem érdekli őt különösebben, alig kérdez. Apukám is inkább neki mutogat dolgokat, neki sztorizgat, de talán nála kevésbé mondanám, hogy különbséget tenne kettőnk között. Viszont anyukámnál nagyon kijön ez. Ezek után nincs is nagyon kedvem időt tölteni velük, mert legtöbbször csak ülök mint a kuka, de ha meg a szobámba megyek akkor le vagyok cseszve, hogy “na hazajön és nem is tölt időt velünk”. Pedig alapjáraton elég szociális vagyok és beszédes, valahogy az ő köreikben mégis elnyomva érzem magam. Öcsém esetében ez talán ennyire nem jön ki, de ugye ő meg a legkisebb fiú gyerek, mondjuk úgy hogy elég nagy becsben van, sokkal több mindent megengednek neki, mint pl nekem anno. Nem a testvéreimre haragszom, félreértés ne essék, inkább a megkülönböztetés az ami zavar.