Mit tennétek ha a szüleitek gyerekes hisztivel kezelik ha nem ugy élsz ahogy előirják?

Ha gyerek vagy (18 év alatt, a szülők tartanak el, vagy az ő lakásukban élsz), akkor elvárható, hogy alkalmazkodj hozzájuk.

Ha felnött vagy (nagykorú, eltartod magad és nem az ő lakásukban laksz), akkor meg úgysem tudják, hogyan élsz.

De miért kérdés ez? Függsz tőlük valamiben? Fájna neked érzelmileg/anyagilag, ha eltávolodnának?

Neked alapvetően az a dolgod, hogy éldd az életed, törekedj a lelki egészségedre és munkálkodj a céljaid eléréséért. Így nem hányhatsz később a saját szemedre semmit, a saját erődből születnek meg a sikereid és a kudarcaid.

Ha anyagilag támogatnak, akkor gondold el mennyit ér neked a lelki egészséged. Ha boldogabb leszel attól, hogy bár lassabban, hitelből, (eleinte) kevesebbre jutsz, mint a támogatásukkal, de szabadon, akkor éld a saját életed inkább.

Ha fájna a hiányuk, de amúgy más hátrányod nem származik, akkor gondold el, hogy tényleg _ilyen_ emberek hiányoznának neked? Vigyázz, ez egy nagy csapda, mert gondolom, hogy a szerető meleg kapcsolat a szüleiddel hiányzik, de ők nem azok az emberek, akik ezt megadják. Legalábbis nem feltétel nélkül, ahogy egy szülőnek kellene. Nehéz elfogadni, hogy a világon egyetlen emberektől, akiktől meg kéne kapnod a feltétlen szeretetet, azoktól nem kapod meg.

Én ignoráltam őket elég sokáig... szó szerint értsd, nem vettem fel a telefont, nem nyitottam ajtót nekik.

Önálló felnőttként nehogy már ők döntsék el, hogyan éljek meg mikor keljek fel, hová menjek, stb.