A családom életképtelennek gondol, mert nem vagyok orvos. Mit tegyek? (Hosszú lesz)
A nehézség, hogy az egész családom orvos, kivéve én. Anyum pedig úgy kezel, mint egy életképtelent. Például, ha be kell kísérni a nagymamámat a kórházba kontrollra, akkor közli, hogy ezt én nem tudom megtenni és odahívja a húgomat is.
Vagy valamiben segíteni kell, (mondjuk megnézni, hogy bevette-e a nagypapám a gyógyszereit), akkor sosem vagyok elég egyedül, ha más nézi meg, akkor rendben van, de ha én, akkor még valakit odaküld, hogy oké-e.
Egyszer pedig azt mondta, hogy nem hiszi, hogy belőlem vezető lesz, mert nem értek az irodai politikához. De én informatikus vagyok, nálunk pont írtják a politizálàs azon formáját, hogy mindig bólogassak, hogy a főnöknek igaza van ő a legokosabb. Apum egyszer fél órán át kiabált velem, hogy ne mondjam, hogy nincsenek protelciósok a tanszékeken, nézzem meg, hogy hol és annál a tanárnál csináljam én is a szakdogámat. (És amúgyis óriásit csalódott, hogy nem akarok phd-zni).
Mióta pedig többször belefutottam abba, hogy nem értettem a latin szóáradatot, ami kijött a száján, vagy mêg annyit meg is értettem, hogy mit jelent a latin szõveg csak azt nem, hogy orvosilag ez mit jelent, azóta teljesen fogyatékosként kezel.
Továbbá azt érzem, hogy kirekesztenek a családból. Most is hatosban (szüleim, tesómék, nagyszülők) terveznek családi nyaralást, amire nem hívtak. Két éve olyan időpontra rakták a nyaralást, hogy már nekünk máshol le volt foglalva, akkor sem tudtunk menni. Három éve a tesóm az unokatesómékkal közösen ment nyaralni, nem szóltak persze róla. Idén a tesóm lemondta és kb. "szabotálta" a közös nyaralást, mikor átszerveztem, hogy júliusban én is ott tudjak lenni, most hétvégén hallottam, hogy helyette erre a másikra mennek.
Egyszer-egyszer persze elmegy, meg véletlen, de azt érzem, hogy ez most már rendszeres.
Szerintetek mit lehetne csinálni, hogy jobb legyen a helyzet? Beszélni próbáltam mindenkivel, de a férjemen kívül mindenki azt állítja, hogy "csak én képzelem be", illetve a tesóm szokott még kialadni, mikor neki kell odajönnie mellettem, hogy "ezért teljesen felesleges volt neki is szabadságot kivennie, elég lettem volna én is".
Köszi, hogy elolvastad!
válasza:Elvileg már felnőtt vagy. Ha apukád elkezdene kiabálni, egyszerűen sétálj el szerintem.
Ami a családod többi tagját illeti, nem tudom, miért céljuk az, hogy burkoltan kirekesszenek, és hibásnak is érezd magad.
Ha megint felmerül, hogy kivonod magad a családi programok alól, kérdezd meg, hogy miért gondolják így.
válasza: válasza:Szerintem nőj fel, és akkor rájössz, hogy nem hozzájuk kell igazodnod, és nem fontos, hogy együtt nyaraljatok. Érezd jól magad a férjeddel. Ha neked jó, amit csinálsz, akkor tökmindegy, hogy ők mit gondolnak róla. Megértem, ha így érzel, de ezt saját magaddal kell rendezned.
És ha megkérnek valamire, akkor szólj, hogy vagy intézed egyedül, vagy menjen más.
Az meg, hogy aznap szólnak tényleg fura, de legközelebb megkérdezheted, hogy most találták ki? Mert akár az is lehet. Van, aki szereti a spontán dolgokat, te meg feleslegesen magadra veszed.
Nem könnyű néha, ha az ember kicsit más, mint a családtagjai, de ha ez megkeseríti az életét, az igen. És ez ellen senki más nem tehet, csak te. Arra törekedj, hogy neked jó legyen. Nélkülük is.
válasza:Ha férjed van, akkor mi a búbánatnak nem tudsz leszakadni a szüleidről?
Még nyaralni is velük együtt mennél? Nonszensz!
Amíg nem írtad, hogy férjed van, addig azt gondoltam, hogy egyedülálló friss diplomás vagy, aki még épp nem költözött el a szüleitől, és otthon gyerekstátuszban van.
Mit tegyél?
Először is férjeddel kettesben járj nyaralni.
Másrészt a szüleidtől függetlenül élj. Nem a te dolgod ellenőrizni, hogy a rokonságodból bárki is bevette-e a gyógyszerét. Ha apukád becsmérli a tudásodat, intelligenciádat, akkor veszed a cipődet és hazajössz tőlük. Mi ebben a nehéz?
Úgy írtál a családodról, mintha velük együtt laknál. Férjezett nőként, informatikusként dolgozva remélem ez nem így van. Ha pedig külön laktok, akkor ne járj vissza állandóan, hogy házhoz mehess a napi betevő megalázásért.
#2 Nagyon nehéz sajnos elsétálni ilyen helyzetben. Ez több, mint hat éve volt, azóta nem fordult elő, csak próbáltam érzékeltetni, hogy egyáltalán nem értik, hogy milyen informatikusnak lenni.
A családtól eltávolodásra elmondják, példâul, hogy sokszor a férjem családjának programjait választom a mi családi programjaink helyett. Ez igaz, mivel a férjem családja durván egy hónapra előre tervez programokat. Nálunk meg össze-vissza tolják a programokat és a végén mindig betolják, hogy vagy egy baráti találkozóval vagy a másik családi programmal egyszerre legyen. Illetve tíz éve egyszer azt mondtam, hogy az akkori barátommal karácsonyozok, nem a családommal, sőt azért is elég ideges vagyok, amikor a vizsgám előtti napon családi szülinapozás van ès korán lelêpek.
#3 Hidd el próbáltam. A probléma, hogy vagy akkor ott teljesen megértőek és úgy csinálnak, mintha egyetértenének aztán jól megbeszélik egymás között, hogy mennyire hisztis vagyok és milyen szörnyen igazuk van. Vagy ha ketten-hárman ott vannak én meg egyedül, akkor már ott "lenyomnak", hogy én egész életemben ilyen túlérékeny voltam, túl erős igazságérzettel. Ha ez sem jön be, akkor jön a bűntudatkeltés "mi annyit megteszünk azért, hogy boldog légy és csak a legjobbat szeretnénk neked és szegény anyád lelkén taposol" egy-két ilyen lelki frõccs után, még egyetem elején, az öngyilkosságon is elgondolkodtam, annyira hatásos.
De már olyan is volt, hogy egy órát hallgattam, hogy anyumnak mekkora fájdalmat okoztam, mert anyák napján amúgy valami házi feladat leadás volt és miután leadtam, először a nagyszüleimet köszöntõttük fel (elvileg anyuméknak is ott kellett volna lenniük, de két órával korábban leléptek), majd anyósomat, majd utána este hétkor még őket üldöztük Budapesten, mert nem voltak hajlandók megmondani, hogy hol vannak, vagy mire odaértünk nem voltak ott és még ők voltak kiborulva.
Igaziból mâr többször elgondolkodtam rajta, hogy megszakítom a kapcsolatot, de az utóbbi években sokat javult a helyzet és nem szándékosan csinálják és amúgy tényleg sokat segítenek. Bármelyik ismerősömnek baja van, akkor kérdés nélkül segítenek és szereznek orvost, egy lakást kaptunk nászajàndékba, az ő egyik kocsijukat használjuk, időnként beállítanak valami (szerintem) teljesen fölösleges luxuscikkel, hogy örömet okozzanak. Mikor kiderült, hogy diétáznom kell (a sok stressz), akkor kérdés nélkül nekiláttak olyan ételeket főzni, hogy tudjak enni. Ha munkahelyi problémám van, akkor meghallgatnak, ha bajom van, akkor mindent eldobva rohannak, hogy segítsenek.
Csak közben nem bíznak rám feladatokat és nélkülünk járnak nyaralni. De így leírva rájöttem, hogy jobb is így legalább most nem hiányzunk nekik és lelki fröccs nélkül kihúzhatjuk magunkat a kapcsolattartàs alól...
#5 Mi egész életünkben nagycsaládosan jártunk nyaralni, csak a nagybátyám válása után ez úgy az ő részükről megszűnt.
A nagyszüleimhez járok, nem a szüleimhez. Anyumékkal csak néha futok ott össze, mikor munka után lemegyek takarítani vagy beadni, amit vásároltam és valamelyik nagyszülőm rosszul érzi magát (havi 5-6 este), ezért még rájuk néz, mielőtt hazamegy.
válasza:Ez tipikus. A szemedbe vigyorognak, de a hátad mögött köpködnek rád. Ezt a „te kedvedért csinálnak dolgokat” is csak azért teszik, hogy majd később jól a pofádba vágják, meg hogy milyen hálátlan vagy.
Hidd el, tapasztalatból mondom. Azóta nincs az az Isten, hogy én bárkinek a segítségét elfogadjam. De én nagyon szívesek segítek bárkinek, és én egyáltalán nem hánytorgatok fel semmit senkinek.
Hosszútávon tényleg az lenne a legjobb, hogyha végérvényesen leszakadnál a családodról, mert tönkre fognak tenni. A nagyon minimális kapcsolatot meg lehet tartani, mondjuk havonta egyszer elbeszélgetni velük egy fél órát telefonon, aztán ha még mindig sugdolóznak rólad, akkor elvágni az utolsó szálat is. Ez persze sokkal könnyebb abban az esetben, hogyha messze laktok a családtól, de gondolom a nászajándékba kapott lakás 2 utcával arrébb van tőlük, így azért nehezebb.
válasza:Tesód is orvos?
Milyen szakterületű orvosok a családod?
válasza:Sógóroméknál ugyanez van. Az ő családjukba is mindenki orvos. Őt meg csesztetik mert kb semmi a szemükbe az hogy egy multinál IT-s szakember az semmi. Szerintem többet is keres mint a szülei együttvéve. Egyszer mondtam is ezt a nővéremnek hogy nem értem a Peti szülei mit durrognak mert nem orvos,szép hivatás csak nem igazán fizetik meg.
Mesélte nővérem hogy az utolsó ilyen családi összejövetelen amin ott voltak ezt el mondta :D neki ált dicsekedni hogy Petinek emeltek a fizetésén már ki is néztek egy családi házat stb... erre az apósa beszólt hogy emeljenek is mert gürizik a gyárba 3 müszakba,meg még hétvégén ia berángatják. Erre tesóm megkérdezte miért nekik nincs olyan hogy éjjel ügyeletbe vannak? Petinek 1 hónapba egyszer van hogy ügyeletes ha hívják be kell mennie,de legtöbbször nincs a cégnél probléma ha meg bemegy arra az ügyeletes pótlékon felül még dobnak is.
Mondta tesom hogy az apósáék valószìnüleg azt hitték hogy mivel gyárba 3 müszakba dolgozik alig keres vmit. Csak lestek mikor mondta hogy közel 7 számjegyű a fizetése a férjének.
Úgy nevettem mikor mesélte megnéztem volna az arcukat! Orvosok,diplomás emberek és mégis olyan szűklátókörüek buták....
De azóta az eset óta nem is eröltetik hogy menjenek a családi találkozókra,elötte folyton ment a hiszti ha nem mentek. De se tesóm meg se férje nem bánja
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!