Apám egyik kézzel ad mostanában (anyagilag), másik kézzel elvett egész életemben (lelkileg). Mihez kezdjek ezzel a kettős érzéssel? Úgy érzem sokszor szétszakít.

Apáék lakását is mamáék vették neki régebben, de az utóbbi években kétszer is örökölt egész sok összeget. A nagyszüleim irányítóak voltak és sosem hagyták felnőni, igaz ő sem akart soha, teljesen kényelmes volt neki hogy az anyja haláláig pl havi zsebpénzt kapott otthonról majdnem 60 éves koráig (a fizetése felét, harmadát), vagy megmondták neki mit csináljon, hová menjen dolgozni és hová ne. Közel minimálbéres segédmunkákból tengődött egész életében és esténként szeret bepiálni, tévézni, jót vacsorázni és neki ez az élet, a szórakozás. Kb ez volt az élete az utóbbi 40 évben, úgy nagyon semmit nem ért el semmilyen értelemben és nem csak anyagilag értem. Az első öröklése után mondta, hogy fizet nekem ezt-azt, ha kérem reális keretek között és kifizetett egy 400 ezer forintos tanfolyamot, a jogsimat és adott ajándékba csak úgy egyszer még 200 ezret következő szülinapomra. (Kb 10 milliót pénzt örökölt és mellette 1 lakást először.) Most pedig örökölt egy fél házat, amit eladnak a másik örökössel közösen és azt mondta neki ez a pénz már tényleg nem kell. Nekem adja, de csak ha lakást veszek belőle. Még kell felvennem hozzá pár millió forint lakáshitelt (kicsi összeget), de pont kijön belőle egy jó 2 szobás lakás ára és belementem a dologba.

Szóval nagyon örülnöm kellene, mert tényleg iszonyúan megkönnyíti ezekkel az életemet anyagilag, de mindig bennem volt ez, hogy a szeretetét sosem tudta kimutatni, anyával állandóan veszekednek és ezért én már menekültem a mérgező otthonból 19 éves koromban érettségi után. Engem nem is az, hogy szidott volna, vagy veszekedett volna velem, egyszerűen csak nem foglalkozott soha velem, kb lakótársamnak éreztem őt akkor is, amikor még gyerekként otthon laktam. Soha egy jó szó, együtt töltött idő, se "Szeretlek!", se puszi, se ölelés. Semmi soha. Most is úgy beszél és viselkedik velem, mint egy jó haverjával és ugyanígy beszélt velem 10 éves koromban is. És hát sajnos az önbizalmamra, magabiztosságomra is nagyon hatással volt, hogy rossz gyerekkorom volt lelkileg, nem kaptam szeretetet, elfogadást, törődést, ölelést soha. Nem tudom hova tenni apámat, mert gyűlölni nem tudom őt, olyan szörnyű dolgokat nem csinált, de szeretni se ezek miatt. Hogy kellene ehhez hozzáállnom?