Miért csapják be ezzel a szülők a gyerekeiket? Miért jó ez?

A halál sajnos még mindig tabutéma, ugyanúgy mint a szex, vagy a gyerekvállalás sötét oldala.

Azt hiszik ezek a szülők, hogy ha nem beszélnek róla, nem is létezik. Pedig pont így lehetne felkészíteni a gyereket a halál feldolgozására, a veszteségre. Ha látja, hogy a házikedvenc elpusztul, kvázi megérti, hogy az életnek vége szakad a halállal.

A paraszti világban nem véletlenül volt a tisztaszobába felravatalozva a halott, ahol minden gyászoló láthatta, elbúcsúzhatott, a gyászfolyamat rendkívül fontos része volt.

Ma meg ez már nincs, és mennyi, de mennyi feldolgozatlan gyász, megrekedt gyászfolyamattal küzdenek az emberek.

Sose hallottam még ilyenről. A falusi gyerekek szerintem egészen jól tisztában vannak a háziállatok életútjával és nem gondolom, hogy szalaggal a nyakukban adnák át a szülők a gyereknek, mint egy ajándékot, aztán suttyomban levágnák.

A városiak meg nem eszik meg a például ajándékba kapott nyulat.

Szóval nem értem a kérdést sem.

Ilyet azért nem hallottam, hogy az asztalnál megmondják. Olyat igen, hogy eltüntetik, aztán nem szólnak.

Én mondjuk 4 éves koromban kaptam húsvétra nyulat nagyapámtól, aki nyulászott. Én tudtam, hogy ebéd lesz belőle. Valahogy akkor ez természetes volt, és nem lettem lelki nyomorék tőle, mint a mostaniak, amikor rájönnek, hogy a csirke bőrét eredetileg nem a nejlonzacskó borítja.

Végülis aztán nekem a nyulat tényleg a kutya nyuvasztotta ki. Valahogy kiszökött, és már csak azt láttuk, hogy az udvar közepén ki van nyuvasztva.

A családban egy ilyen esetről tudok, ott a nagymama vágta le a család libáját, majd főzte meg levesnek. Ő viccesnek találta, hogy az asztalnál közli, hogy "Gusztiból főzte". Akkor se a szülők, se az unokák nem ettek egy falatot sem. (kb 50 éve történt). A másik esetet egy barátnőm mesélte. Egy családi barát vigyázott a házikedvenc nyuszijára, és az ebéd után, mikor megdicsérte a pörköltet, derült ki, hogy az az övé volt. Ebben az esetben fogalmam sincs, mi lehetett a mozgatórugó...

Szerintem sokszor a környezet vagy csak simán rossz indulatú, így akarja "beavatni" a gyereket, esetleg (bár remélem ez ritka), mint a mi esetünk is mutatja, egyszerű humorforrásként tekintenek a helyzetre. Ha pedig csak "elvitte a róka", akkor valóban a halálról való beszélt szeretnék elkerülni.

Városi vagyok. Van egy rokon, szintén városi. Ő is hasonlóan csinálta. Kisgyerek házinyuszit akart. Kapott, mert a gyereknek mindent. Aztán rájöttek, hogy azzal foglalkozni is kell, takarítani utána, gondozni napi rendszerességgel, nem csak akkor, mikor épp kedvük támad hozzá, és ezt az 5 éves gyerek esélyes, hogy nem fogja megcsinálni. Mikor megunták a dolgot, levágták, míg a gyerek mamánál volt és belőle lett a hétvégi pöri.

Hogy közölték e gyerekkel, hogy a kis nyuszika az ebéd, és ha igen, mikor azt nem tudom.

De az egész megelőzhető lett volna, ha előre átgondolják, tudnak-e, akarnak-e foglalkozni egy kisállattal.

Csak büntetésből hallottam ilyen esetről, úgy is elég beteg.

Nálunk a fehér nyuszik szöktek meg egy reggelre és mentek a többi nyuszihoz a mezőre...

Én is hallottam már ilyenről. Szerintem suttyóság.

A fiam 4 éves és nagyjából elmagyaráztuk már a halált, mert volt, h találtunk halott kiskacsát a parton vagy amikor a cicankat el kellett altatni, mert beteg volt. A saját kis eszével valamennyire érti, h aki meghal, azt eltemetik és nem jön vissza. Nem gondolom, h hazudni kellene erről, inkább úgy elmagyarázni, h számára is értelmezhető legyen.

De ez a "most ettél Gyuszinyuszidból hö hö" szerintem az egyik legundorítóbb dolog, gyerekkel-felnőttel szemben is (anyum nem eszik kecskét mert imádja őket. Rokonok meg megetették vele a kecskepörköltet, mert hát na, nehogy már és csak utána mondták meg...seggfejség).