Hogyan tudnám meggyőzni a szüleimet, hogy vezethessek?
Körülbelül 3 éve szereztem jogosítványt. Nagyon nyögvenyelős volt a folyamat, így az egész procedúra másfél évig tartott. Mivel még középiskolás voltam, az oktatóm is dolgozott, sok tanulója volt stb., ezért nagyon ritkán tudtam csak vezetni járni, nehéz volt megfelelő időpontokat egyeztetni és így többször kimaradtak akár hetek is két alkalom között. Ráadásul amíg csak itthon vezettünk gyakori volt, hogy az oktatót kellett furikázni a postára, a gyerekért, a pékségbe stb., így nem is vezettem le a teljes órákat, mert kint vártam a kocsiban. Én pedig úgy vágtam neki, hogy abszolút semmit nem tudtam, tehát nyilván szükségem lett volna minél több gyakorlásra. Végül sikerült, a második forgalmi vizsgán mentem át. Ott is azt mondták és szerintem ez igaz is, hogy majd úgyis akkor tanulok meg vezetni, ha vezetek.
Viszont azóta egyáltalán nem vezettem. Pontosabban egy-két alkalommal ültem autóban még rögtön a vizsga után, de csak apukámmal (csak úgy vezethettem, ha jött velem) és az a pár alkalom el is vette a kedvem az egésztől. Kimentünk a rutinpályára és ott kellett gyakorolni elindulni, megállni, fordulni, parkolni stb., ami nyilván rosszul ment, mert egy tök más autót kellett vezetnem és csomó mindent én nem is tanultam (pl. nem tanultuk a kézifékes elindulást soha) vagy éppen máshogy tanultam, gyakoroltam be mint ahogyan azt apukám tudta, csinálta. Úgyhogy ebből mindig veszekedés lett, mert ő kiabált, hogy nem igaz nem megy, mit csinálok, miért nem figyelek oda, ő nem is érti stb. és végig magyarázott, ami nagyon idegesített, stresszelt, egyszer már el is sírtam magam. Azóta nem vezettem.
Eddig ezzel nem is volt gond, mert igazából nem volt rá szükségem. Viszont haza kellett költöznöm a koliból még tavaly a vírus miatt és azóta gyakorlatilag nem tudok menni sehova. Vidéken élünk, itt nincsen jól szervezett tömegközlekedés, így autó nélkül az ember meg van lőve. Mindig a szüleimnek kell szólnom, hogy vigyenek el valahova, majd jöjjenek értem vagy őket küldöm boltba, ha kell nekem valami stb., de ez így senkinek nem jó. Nyilván őket is zavarja, mert dolgoznak, kevés idejük van, nem feltétlenül érnek rá vagy nem akarnak vele foglalkozni stb., és engem is zavar, hogy ilyen mértékben kell a szüleimtől függni. Ha szeptemberben végre jelenléti oktatás lesz, akkor megoldódik a probléma, de addig is zavar, már elegem van ebből. Sokkal egyszerűbb lenne, ha vezethetném én is az egyik autót, de a szüleim nem engedik, mert milyen régen vezettem utoljára, nem is tudok vezetni, előbb meg kellene tanulni vezetni stb.
Szóval a kérdés: hogyan tudnám őket meggyőzni, hogy végre vezethessek?
válasza:Hű ne haragudj, de az jön le, hogy kell még gyakorolnod. A majd vezetés közben megtanulsz vezetni erős túlzás, mert ha belemesz valakibe/esetleg beléd, és valaki sérülését okozod, nincs rá mentséged. Szerintem apukád is ezt a bizonytalanságot érzi.
A helyedben elmennék még vele gyakorolni, de a kiabálás tuti nem jó, azt előtte megbeszélném, hogy mennyire rosszul esik, és megkérném, hogy másképp fejezze ki magát.
Én ezzel nem teljesen értek egyet. Persze, hogy kell gyakorolnom, ez egyértelmű és nem is ezt találom kifogásolhatónak. Inkább csak azt mondom, hogy a tanfolyam nem arra van, hogy az ember megtanuljon vezetni, ott csak megkapja az alapokat és majd később megtanul vezetni, gyakorol és rutint szerez. Nekem az oktató is ezt mondta, a vizsgabiztos is. Anno a testvéremet is úgy engedték át a vizsgán, hogy ugye van autó a családban, amin meg tud tanulni vezetni, mert ez azért kevés lesz... Apukám sem a tanfolyamon tanult meg vezetni, hanem előtte már régóta vezette az apja meg a haverjai kocsiját. Az osztálytársaim, barátaim nagy része is velem egy időben tanult vezetni és mind arról számoltak be, hogy igazából csak úgy vezetgettek, vezetgettek, de ezt nem gyakorolták, azt nem gyakorolták stb., aztán megkapták a jogsit és vezettek ahogy tudtak. Egyszerűen nincsen rá se idő, se sokszor hajlandóság az oktatókban. Az oktatóm is 90%-ban csak ült a kocsiban és a telefonját nyomkodta, illetve ugye jártunk a pékségbe, a gyerekért a bölcsödébe stb., tehát általában minimum 20 perc azzal telt el, hogy csak ültem a kocsiban és vártam. Szóval az egészen biztos, hogy szükségem lenne még gyakorlásra, csak szerintem ebben nincsen semmiféle meglepő, ma ez az általános. Sajnos vagy nem sajnos, de a legtöbben úgy kapnak jogsit, hogy még nem tudnak vezetni vagy legalábbis nem jól. Nyilván apukám is érezte rajtam a bizonytalanságot, de mégis mi a bánatot várt? Akkor lett meg a jogsim, egy teljesen más autón tanultam vezetni stb., természetes, hogy bizonytalan voltam.
Apukámmal pedig nem tudtam ezt megbeszélni sehogy sem, gyanítom most sem menne.
válasza:
válasza: válasza:"csak ül a kocsiban amíg sorban áll a postán"
Méred az időt és annyival tovább tart az óra vagy annyival kevesebbet adsz. Felnőtt vagy, ne legyél balek, akivel ezt el lehet játszani.
"fogdossa"
Naaa... kicsit túlzásokba esel, nem? Ez már büntetőjogi kategória.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!