Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Én vagyok a rossz 'gyerek'...

Én vagyok a rossz 'gyerek' vagy ezt ti sem tudnátok elviselni?

Figyelt kérdés

Röviden az előzmèny annyi, hogy apukám meghalt mèg tini koromban. Aztán rá pár évre anyukám talált egy társat magának, én pedig egyetem után hazaköltöztem. Találtam munkát amit itthonról vègezhetek és az volt a terv, hogy amíg nem gyűjtünk pénzt saját lakásra addig itt fogok lakni. Nem láttam értelmét annak, hogy pár km-vel arrébb költözzek és csomó pénz elmenjen az albèrletre. Pláne úgy, hogy anyukám nagyrészt már az èlettarsánál lakik. Heti 1-2 napra jön haza de ennyit sem bírunk ki anélkül, hogy ordibáljunk egymásra.

Anyukám mindig is vezér alkat volt, az kellett legyen amit és ahogy ő kitalált, de reméltem hogy mivel már 24 leszek elfogadja és tiszteletben tartja, hogy felnőtt vagyok...

Hazajön és teljesen felboritja az addigi rutinom, "készülj mert mindjárt megyünk X helyre". "Jössz velem burgonyát szedni". (Mindig nagyon sok zöldséget tesz el, ezeket gondozni jár haza) Nekem megvan a kis programom, dolgozok, főzök állataimmal foglalkozom, jelenleg nem szeretnék gazdálkodni. Ha azt mondom neki nem megyek mert nem èrek rá, akkor azzal jön hogy persze csak kifogások, csak lusta vagyok, nem akarok segíteni neki.

Ha ellenkezek akkor manipulál azzal hogy" miattad is csinálom, hiába dolgozok annyit ha te ilyen hálátlan vagy" pedig közöltem vele már rég,hogy nekem nem kell csináljon ilyesmit , sőt semmit sem csak nyugodtan lakhassak már a házban. Megcsinálok mindent amire szükségem van.

Ő folyton pörög és ha én nem teszem ezt akkor letol, elvárja hogy engedelmeskedjek mindenben.

Kicsi a szobám ezèrt több dolgomat is az egyik nem használt ágyra pakoltam, S most megkaptam hogy "mire visszajövök innen mindent pakolj el" tehát a saját szobámban sem élhetek nyugodtan.

Persze ha valami nem úgy történik ahogy ő akarta akkor egész nap jön a csapkodás, csúnyán nèzès, mártírkodás.

Már eljutottam arra a szintre, hogy átmegyek idegbetegbe azokon a napokon mikor itthon van. Legszívesebben olyankor itthon sem lennèk, de nem tehetem meg illetve ha elmegyek akkor "biztos azért mész el mert én jöttem,igaz!?".

Kb ott tartok, hogy ezért a heti két napért elfogok költözni mèg ha üresen is fog állni majd a ház... A dolgaim is rendszeresen elpakolja, sosem ott találom meg ahová tettem.

Érdekelne a vèlemènyetek, hogy normális amit csinál és tényleg én vagyok ennyire rossz?


2021. jún. 22. 16:44
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
35%
Nem vagy kitartott, de én inkább fizetnék másnak de a magam ura lennék, más beleszolasa nelkul, mint az a helyzet amiben vagy. Nem hiszem, hogy ez érné meg jobban.
2021. jún. 22. 19:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:
100%

Figyelemre méltó pár ember értelmezési képessége. xD

Na mindegy.

Ugyan ilyen az én anyám. Ő egy másik házunkba költözött vidékre, mindenkinek hangoztatja, biztos nem jön vissza a koszos, büdös, nyüzsgő városba.

Egyébként amióta ott van, mintha kicserélték volna. Békés, nyigodt, derűs.

Na de ha a lakásról van szó, ahol lakom...

Rakjak rendet!- sok az évek alatt felhalmozódott szanálnivaló

De ne rendezzek át semmit! Mi az hogy átrendeztem a konyhaszekrényt?

Volt hogy meglátogatott, abból, amikor rend és tisztaság volt (neki nem eléggé), ugyanolyan paáliaa lett, mint mikor rumli volt.


Komtroll és rendmániások.

A rendet úgy értsd, számára mindennek meg van a maga helye, ideje, rendszere, és minden más káosz. Mindent akkor és úgy kell, ahogy az ő világa diktálja.

Nem tudsz vele mit csinálni. Alárendeltként kezel, úgy bánik veled mint egy 10 éves gyerekkel, de közben elvárja hogy felnőttként teljesíts.

Lehet veszett fejsze nyele, de próbáld meg szembesíteni.

Én megtettem. Minnél idősebbek, ezeket annál nehezebben dolgozzák fel. Az án anyám szó szerint majdnem szívrohamot kapott, rosszul lett. Pedig abszolút nyugodtan, rendes hangnemben mondtam el mi a helyzet (fentebb leírtak). Ilyen baromi nehéz feldogolgozni nekik, ha egyáltalán fel tudják.


Az itthoni rendezkedésről is -beszéltem vele. Nem lakik itt (én is fenntartom magam), úgy rendezem, ahogy nekem kézre áll. Ha haza akar költözni, akár vissza is rendezem. De amíg ő nem él itt, ne akarjon rendezkedni 200kmről.

Pár nap után felhívott, hogy na jó, igazam van, rendezkedjek, tényleg az én életterem.

Ilyen hatással van rá a csendes vidéki élet.

De ez előtte elképzelhetetlen volt, hogy ilyen dolgok megszülessenek benne.


Próba szerencse. Ha ő nem nyitott szemernyit sem, sajna költözni kell. Én is azóta vagyok kiegyensúlyozott, hogy nincs az életteremben. Megéri. Nehogy rámenjen a lelki egyensúlyod.

2021. jún. 22. 21:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
53%
Ilyenkor kéne kicsit elköltözni, akár albérletbe, aztán akkor rájönne, hoghy ugymond nem iranyithat.
2021. jún. 22. 22:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:
50%
A ház az övé , ki fizeti a rezsit ? Mert ha azt is anyukád akkor a minimum az hogy elviseled arra a néhány napra . De illene neki segíteni ha kerteszkedik lehet attól lecsillapodna és jobb lenne a viszonyotok .
2021. júl. 21. 23:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!