Szülők és (egykori) gyerekek! Őszintén mi a véleményetek erről?

Tegye csak ki a sajat eredményeit es diplomáját!

A gyerekem első óta zsinórban kitűnő tanuló, nem tettem még ki egyszer sem az eredményét, bizonyítványát.

Visszatekintve a gyerekkoromra, kifejezetten nyomasztó. Sokáig kitűnő voltam, utána is csak egy-két négyesem volt, addig anyám büszkélkedett is velem (akkor még nem volt internet). Aztán középsuliban, mikor már közel sem tanultam olyan jól, ez valahogy elmaradt. Mintha az egyetlen értékmérőm a tanulmányi eredményem lett volna. Később, mikor két gyerek mellett diplomáztam, megint mindenkinek azzal büszkélkedett. De közben valahogy az sosem számított, hogy jó a humorom, könnyen teremtek emberi kapcsolatokat, imádok olvasni, szeretek sportolni, egész ügyesen varrok, barkácsolok, stb. Ezek a pozitívumok sosem számítottak, csak a jó tanulmányi eredmény. Annyira mély nyomot hagyott, hogy emlékszem, 9 éves koromban kaptam az első egyesemet, akkor is azért, mert a padszomszédom lemásolta rólam a dolgozatot, én meg hagytam, a tanár meg azzal adott egyest, hogy "a csalást nem szeretem". Szó szerint emlékszem rá, meg arra is, hogy mennyire rettegtem, hogy el kell mondanom otthon. Ezek után én nagyon nem szerettem volna, ha bármelyik gyerekem kitűnő tanuló. Akkora nyomás, és annyira nem marad ideje mellette gyereknek lenni, ráadásul sokszor még mindig kiközösítik a kitűnőket, mondván, hogy "tanárkedvence stréber", hogy én csak annyit akartam, hogy legyenek aránylag jó tanulók, legyen hobbijuk, merjenek őszinték lenni hozzám és főként legyenek boldog gyerekek. Mindkettőnek van erős és gyenge oldala, de mindkettőre mérhetetlenül büszke vagyok.

De, nyomasztó. Nálunk is ez ment de akkor még nem volt fészbuk meg ineternet. Sebaj, megbeszélték a boltban meg ahol épp találkoztak, aztán szidták azt akinek a gyereke jobb tanuló, mint az övék. Engem gyerekkoromban a helybeli rokonság nagy része utált, mert jobban tanultam mint az ő gyerekeik és unokáik, egyébként meg mindig egy csendes, szerény gyerek voltam és fogalmam sem volt hogy miért néznek úgy rám, mint a véres rongyra.

En utálom mikor ezt csinálják. Jó örülnek neki, de könyörgöm, a gyerekre meg a szüleire tartozik, ennyi eszük lehetne hogy nem kíváncsi rá mindenki.

Én utáltam, főleg, mert én voltam a "rosszul tanuló" - értsd: nem színötös, mint unokahúgom -, és ővele mindig dicsekedtek, én meg folyamat le voltam nézve meg ment a beszólogatás.

Szánalmas és értelmetlen. Nem mellesleg a bizonyítvány magánokirat, amit nem kellene kiteregetni.

Attól függ. Már agymosott a gyerek is, vagy még nem annyira intenzíven.