Menekülés, elköltözés itthonról az egyetlen megoldás?

21 éves lány vagyok. Anyukámmal és a párjával élek, emellett kiskorom óta szoros a kapcsolat nagymamámmal.

Anyukámmal sosem volt egyszerű együtt élni, folyton szakítottak vele az aktuális párjai, voltak kiborulásai, ivott. 14 éves korom óta arra várok, hogy elköltözhessek mellőle, csak sajnos sosem volt hova. Apukám már nem él, másik rokonokhoz nem szerettem volna menni, egyedül pedig nem tudtam pénz hiányában. Viselkedése borzalmas, gyakran agresszív, kiabál, könnyen felkapja a vizet, nárcisztikus. Az anya szerepét rég elvesztette nálam.

Jelenleg még van egy évem az egyetemből, de kicsi az esély, hogy ennyit még kibírjak itthon.

A problémám ott kezdődött, hogy pár hónapja lett barátom, miután bemutattam itthon, megkaptam, hogy óriásit csalódtak bennem (anyám és nagymamám), nem ilyen fiút képzeltek mellém és hogy nem támogatják a kapcsolatunkat. Ezt mind azért, mert külsőleg nem tetszik nekik és az ő családi háttere sem a legjobb, amiről persze nem tehet. Belsőleg viszont nem tudnak rá semmi rosszat sem mondani. Van köztünk több, mint 100 km, amivel nincs bajunk, én szoktam menni hozzá, ide nem akarom most már hozni. Meg lettem fenyegetve, hogyha továbbra is vele maradok, akkor ne számítsak itthon semmi jóra, semmilyen anyagi támogatást nem fogok kapni, és egyéb szép szavakat, amire azt hitte anyám, hogy majd hatni fog rám, de ezzel pont az ellenkezőjét érte el.

A helyzet csak romlik, mindig kapok valami beszólást, próbálja elrontani a kedvemet, elbizonytalanítani és kezd betelni nálam a pohár. Plusz baj, hogy nagymamám ugyanez, sőt még rosszabb, hiszen ő már idős, más világban nőtt fel, teljesen mást gondol a világról, és minden nap rajtam kattog, kezd kiborulni.

Szomorú, hogy 21 évesen nagyanyám lelkivilágára kell figyelnem és nem lehetek boldog azzal, akivel boldog tudnék lenni, mert vannak, akik szabotálni szeretnék ezt.

Egyetlen megoldás, ha elmegyek innen minél hamarabb, hiszen őt nem fogják elfogadni, én pedig nem szeretnék egy ilyen mérgező környezetben tovább élni. A barátom is azon van, hogy otthonról elköltözzön, de ehhez még kell pár hónap. Lenne annyi pénzem, hogy addig ki tudjunk venni albérletet amíg ő is talpra áll, ősszel tudnék passziváltatni is egyetemen ha úgy van és dolgozni.

Nyilván ilyenkor az a nehéz, hogyha ezt megteszem, jön a bántás felém és a barátom, illetve a barátom családja felé is, én leszek a rossz, hogy őt "választom" és itt hagyok mindenkit, nagymamámról nem is beszélve, aki ebbe teljesen bele fog bolondulni és én érzem emiatt rosszul magam.

Eléggé tanácstalan vagyok, egyértelműen szeretnék elköltözni, de picit ijesztő is a gondolat. Viszont ha nem lépek, akkor pár hónapon belül valószínűleg óriási veszekedések és balhék lesznek, ezt nem szeretném megvárni.

Kíváncsi vagyok mások hogyan látják ezt a dolgot, valaki volt-e hasonló helyzetben?