Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mérgező/bántalmazó szülővel...

Mérgező/bántalmazó szülővel mit lehet kezdeni? Tényleg az elköltözés, elmenekülés az egyetlen megoldás?

Figyelt kérdés

15 éve jött össze anyukámmal a nevelőapukam és azóta nevel engem és a nővérem(előző házasságból), majd később megszületett a kisöcsém, aki már a kettejük közös gyereke. Eleinte, már amire kiskorombol emlékszem, minden rendben volt, szerettük a neveloapamat, jól megvoltunk. Minél nagyobbak lettunk, annál jobban jöttek elő a gondok.

A nevelőapám pánikbeteg, ami miatt van egy egyedüllét fóbiája, mindig “vigyazni” kellett rá, mindig kellett mellé valaki, mert csak úgy érezte jól magát. Emiatt gyakran hianyoztunk az iskolából, édesanyám a munkahelyéről. A nevelőapám ezidő alatt dolgozott, de oda is valakinek kisernie kellett, illetve mivel vállalkozott, ő döntötte el, hogy mikor mennyit dolgozik, nem is vitte soha túlzásba. Emellett még nárcisztikus, makacs és nagyon szereti bántani(verbálisan) a körülötte lévőket. Mindenért beleköt az emberbe, sajnos nem lehet neki jót csinalni. Hajlamos az érzelmi zsarolasra, ha éppen nem úgy szeretned csinalni a dolgokat, ahogy ő azt elvárja.

A középsuli utolsó éveit estin kellett vegigcsinalnom, mert ő rá felügyelni kellett és elég hamar be kellett segítenem a vallalkozasaba és nehéz lett volna munka mellet napközben bejárni az iskolába. A nővérem kb. két éve menekült el itthonról külföldre, vele nagyon rossz volt a viszony, mert ő sosem hagyta magát (nem is tartja a kapcsolatot azóta), majd anyukám kb. 1,5 éve költözött el és adta be a valopert. Én és a kisöcsém élünk meg együtt a neveloapammal. Itthon és általánosan mindent én intezek, takarítás, főzés, mosás, bevasarlas, számlák és ezen kívül ugye dolgozom(szinte már teljesen átvettem) a családi vallalkozasban, ügyfelekkel egyeztetek. A takaritasban segít az öcsém is.

Ezekkel a dolgokkal nem is lenne bajom, tudom vállalni őket, de emellet sajnos nem egyszerű az élet a neveloapammal. Magánéletem nem nagyon van, nem is nagyon volt azelőtt sem. Ha mégis elenged valahova néha, akkor is hamar haza kell ernem, gyakran hív telefonon, és persze nekem végtelenül hálásnak kell lennem, amiért elmehettem mondjuk egy koncertre. Barátnőm nincs, nem nagyon van lehetőségem ismerkedni, illetve idom se nagyon lenne rá.

Fizikailag sosem bántott minket(egyszer kaptam tőle egy pofont kisebb koromban), de annál durvább volt a lelki terror, a zsarnokoskodas. Sosem érdekelte hogyan érzek, mit szeretnek csinalni, mindig magával foglalkozott, csak neki lehettek problémái. Ha meg is hallgatott, ő biztos hogy rá tudott kontrazni valamivel, hogy neki meg rosszabb volt és az én bajom semmi az ovehez képest.

Sokat kellett hazudnom miatta, sokszor kellemetlen helyzetbe hozott. Lehet, valahol az én hibám, hogy idáig fajult a helyzet, mert mivel jobban szeretem kerülni a konfliktust, sosem szóltam semmiért, mindig meghúztam magam és mindent úgy csináltam, ahogy ő azt mondta. Mindig jo tanuló voltam, ami persze csak az ő érdeme és ezért is hálásnak kell lennem és hogy milyen jo nevelést kaptunk tőle. Soha nem mertem kiállni magamért és amúgy is értelmetlen vele bármiről is vitába szállni, mert mindig ő jön ki győztesen, neki van igaza.

Nagyon gyakran sértődik meg dolgokon, olyanokon amin egy átlagos ember nem akadna fenn pl.: “Miért nem hívtam fel amikor elindultam haza az iskolából?” vagy olyan dolgokon, amit egyszer megbeszeltunk, majd elfelejti hogy már megbeszeltuk és utána kérdőre von és veszekszik, hogy miért csinálok dolgokat anélkül hogy vele egyeztetnék.

Én szolgálom ki otthon, elé kell tenni az ételt, mert nem csinálja meg magának. Konkrétan nem csinál itthon semmit.

Szeretnék már függetlenedni, hogy ne mondjak meg nekem, mikor és mit csinalhatok és ne kelljen a hisztit es az alazast hallgatnom.

Sokat idegeskedek és szorongok, főleg ha tudom, hogy megint talált valami okot amin rágodhat.

Kb. ez a lényege a sztorinak, de még bőven tudnék miről írni.

Már sok helyen utána olvastam és mindenhol azt írtak, hogy az ilyen ember nem változik soha és hogy minnél hamarabb le kell lépni minnél messzebbre és elfelejteni, ahogy már megtette a nővérem és anyukám is. A kérdésem az lenne, hogy ez tényleg így van, ez az egyetlen opció vagy esetleg van más megoldás? Nehezemre esne itthagyni őt, nincs hozza szívem, biztos gyötörte a lelkiismeretem.

Köszönöm, hogy végigolvastad!

19/F



2020. jún. 20. 23:51
1 2 3
 1/21 anonim ***** válasza:
90%

Nagykorú vagy, a pasi nem rokonod, elmehetnél, te mégis a csicskájaként élsz. Éppen csak nem dug meg.

Normális vagy te?

2020. jún. 20. 23:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/21 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon összeszedett es értelmes az írásod. Értelmes, okos fiatalnak tűnsz.


Az öcséd hány éves? Ebből a helyzetből csak azt tudom elképzelni kiutkent, mint a nővéretek, ti is el kell előbb utóbb hagyjátok ezt az embert.


Kié a ház amiben éltek?


És az édesanyatok titeket miért nem vitt el?

2020. jún. 21. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/21 Savlekotő ***** válasza:
96%

Te is elmehetsz semmi közöd hozzá,de anyád jó forma a kis korú gyerekét egy pánik beteg cselédtartóra hagyja meg nagy tesóra ő meg elhúz a képletből.. Szép..

70F

2020. jún. 21. 00:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/21 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! A kisöcsém 13 éves. Anyukám menekült ebből az életből, próbálta magával vinni az ocsemet, de ő ragaszkodott, hogy maradjon, szereti az apját és itt vannak a barátai is. De ha én elmennék, neki semmi jövőképe nem lenne, úgy mint most nekem. Nehéz nagyon, kicsit félek is a továbblépéstől. Tulajdonképpen már csak az öcsém miatt vagyok itt és mert sajnálom magára hagyni a nevelőapám. Ha mi is elmegyünk, már nem lesz senkije és neki létszükséglet, hogy legyen mellette valaki. Mindenesetre erősen gondolkozom és próbálom kitalálni, hogyan tovább...
2020. jún. 21. 00:49
 5/21 Savlekotő ***** válasza:
100%

Anyádat sem izgattátok túlságosan,ezért nem szabad mentális sérülttel párkapcsolatot csinálni mer eredménye sérült gyerekek akiket aztán lerúgnak magukról menekülés közben.. Te is fel áldozod magad,közben Anyád dolga lenne a kis testvéred..

70F

2020. jún. 21. 01:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/21 anonim ***** válasza:
100%
Más rokon nincs, aki segítsen?
2020. jún. 21. 01:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/21 anonim ***** válasza:
85%

Na, hát szerintem nem kell feltétlenül elköltöznöd, csak a sarkadra állni. Például mint irtad, hogy hajlamos az érzelmi zsarolásra, na mi lenne, ha visszavágnál neki ugyanezzel?

Na például, ugye muszáj, hogy mindig legyen mellette valaki, de azt mondod neki, hogy ha nem hajlandó "engedni", mármint hogy engedjen el a barátokkal jobban, ne kelljen mindenről annyira beszámolnod neki (telefon iskola után) meg hasonlók. Megmondod neki, hogy ha továbbra is így folytatja, akkor te is otthagyod őt, valószínűleg ezt nem akarja majd. Viszont mi van, ha mégis jó neki így? Na akkor pedig próbáld rávenni a kisöcsédet, hogy menjen el mondjuk egy hétre az anyjához, ilyen kis nyári vakációra. Nem lesz valószínűleg egy 13 éves gyereket nehéz rávenni erre, mert úgyis visszajön, ezt tudja.

Mikor már csak te és az "apád" vagytok 2en a házban, akkor próbáld meg az előbb leírtat, hogy azzal zsarolod, hogy elmész. Mivel betegségből adódóan muszáj ott lenni mellette, legalábbis csak úgy jó neki, emiatt valószínűleg engedni fog. Ha mégsem, akkor menj el a házból egy rövidebb időre, keresni fog, úgy már még idegesebb lesz és mégnagyobb eséllyel fog elengedni. Ha ebben megegyeztek, akkor meg utána már igazából nem igazán lesz beleszólása, mert megegyeztetek. Mondhatja, hogy de maradj, akkor sem muszáj.

Nem tudom mennyire fog működni, ha esetleg ezt kipróbálod, de én mindenesetre ezt ajánlom és ezt próbálnám a te helyedben.

Remélem tudtam segíteni.

2020. jún. 21. 02:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/21 anonim ***** válasza:
100%
Szia! Próbálj meg lelépni onnan. Minnél előbb!
2020. jún. 21. 08:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/21 anonim ***** válasza:
100%

Kérdező, NEM VAGY a nevelő apád gondnoka! NEM tartozol érte felelősséggel!


Bizonyára megvan annak is az oka, hogy ő miért lett olyan, amilyen, de erre a pszichoterápia a megfelelő megoldás, nem az, hogy a környezetében élő valakire rászívja magát és érzelmileg zsarolja. Hellóka, térj már magadhoz! Az öcsédért se vagy felelős. Az öcsédért az anyja és az apja a felelős. Az öcséd az apádat választotta, ha neki ez így jó, akkor maradjon vele. Te pedig tedd le a keresztet a hátadról. Nem kell cipelned! Ne akard megmenteni a világot. Nem fog sikerülni

2020. jún. 21. 08:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/21 anonim ***** válasza:
100%
A kérdező még túl fiatal, nincs élménye energiavámpírokról, amiben az a tragikus, hogy úgy látom, a kisöccsére meg a bolond apjára hivatkozva be fogja áldozni a saját életét. Szerintem nem fog tudni elmenni, még negyvenévesen is az öreg apját fogja támogatni, szüzen, barátok nélkül, míg az öreg el nem patkol. Fájdalmas, de vannak emberek, akik nem tudják megmenteni magukat. Szerintem a mi szegény kérdezőnk is ilyen:(
2020. jún. 21. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!