Miért zavarja a szüleimet, ha káromkodok?

15-ös voltam: 45 éves nő vagyok és lehet a 16-os szemében faszent. Minden esetre, itt valószínűleg nem a teringettét meg a rézfánfütyülőjét a probléma.

Szerintem visszataszító, amikor fiatal lányok csapatban vihogva b*megelnek meg minden második szavuk a g*cciiii. Undorító.

Állandóan káromkodni közönséges.

Ritkán káromkodom, így mindenki aki ismer tudja hogy a téma/esemény feszültséget kelt bennem. Jelentősége van ha csúnyán beszélek. Ha minden nap káromkodnék nem lenne jelentősége. Az egyszerűen közönséges.

Gondolkozzunk reálisan. A teringettét meg rézfánfütyülőjét olyan 20 éve nem használják élő beszédben, ha meg mégis, akkor komikus felhanggal, mert nevetségesen hangzik. A teringettét és hasonlók "kamu káromkodások", amik arra voltak hivatottak, hogy hasonló érzelmi hatást fejezzenek ki csúnya szavak nélkül azok, akik erkölcsi kivetnivalót találtak a rendes káromkodásokban, viszont a "kamu káromkodások" nem vonják magukkal azt az építő jellegű hatást a káromkodó kedélyállapotára vonatkozóan, mint a valódi káromkodások. Tompított. Ha meg valaki le akarja adni a frusztrációját, vagy ki akarja fejezni a nemtetszését, akkor manapság nem egy legyező mögött pirulgat, azon görcsölve, hogy mit szól majd hozzá a falu végi Mari néni. :P

Az emberek láthatóan egyáltalán nem értik a szitokszavak pszichológiai funkcióit.