Sajnos az én életem nem fenékig tejfel apám felől. Nem jövünk ki egymással. Annyiszor meg bántott el hordott minden k***** nak meg még sorolhatnám. Bármit is teszek soha nem leszek neki jó. Kérdezem sokszor magamtól hogy mit csinálok rosszul?

Szerintem költözz el mielőbb.

És ha megteszed, akkor mindenkinek joga van emiatt megsértődni, neked pedig jogod van mindezt figyelmen kívül hagyni.

Szomorú és nehéz helyzet. Apád kisebbségrendű érzéssel küzdhet. Neki szüksége van segítségre, ugyanakkor zavarja, hogy te képes vagy problémákat megoldani, ezért a bántó szavaival, próbál lehúzni a saját szintjére. A panaszkodásaival a kívülállók együttérzését, sajnálatát váltja ki. Akik nem ismerik a te oldalad azokat meg is téveszti ezzel.

Lelki problémáit kellene kezeltetni, ami hasonló esetekben abba ütközik, hogy ő nem ismeri el, hogy segítségre van szüksége. Úgy látja másokkal van a probléma és ő látja helyesen a dolgokat.

Tedd azt amiben a szívednek békessége van. Sajnos van akinek nem tudunk segíteni, nem tudunk megfelelni. Vagy segítesz neki nem törődve azzal mit mond rád ( úgy értékeled a szavait, hogy nem tudja mit beszél mert a "betegsége beszél belőle") Vagy elmondod neki, hogy mennyire fáj neked ahogyan beszél veled-rólad (próbálj csak az érzéseidről beszélni, ne vádold. Ezt megfogalmazni nagyon nehéz, ezért gondold el előre mit mondasz. Ha vádolod egyből falat emel és támadni fog.) és ha ezen nem válzoztat akkor elválnak útjaitok, mert nem tudod ezt így folytatni. Ezzel megadod a lehetőséget arra, hogy felismerje a problémát, és keresse a megoldást. Kicsi az esély, de meg lehet próbálni. Őszinte együttérzésem.

Nálunk is kb ez a helyzet volt.

Nem tudom hány éves vagy, de ha tudsz költözz el.

Egy idő után megtanulod, hogy nem fog érdekelni apád... Ő meg rájön, hogy mit vesztett vagy nem, de ez az Ő baja.