Szerintetek normális ez a viselkedés anyukám részéről?

Szerintem pedig az édesanyád azon ritka emberek egyike manapság, aki komolyan gondolja és felelősséget vállal a(z egykori) döntéseiért (is)... A viselkedése bizonyos értelemben a legnormálisabb, vagy legszebb, amilyen csak lehet. Másfelől ha úgy tetszik, akkor nem normális, vagy nem természetes, mert éppen inkább természetfeletti...

Lehet cinikusan is megközelíteni a dolgot, ebben az esetben persze hogy első körön is már ilyeneket mond valaki, hogy kapcsolatfüggő, stb.

De lehet egyfajta értékelvűséget és szeretetet feltételezni, sőt gyerekként talán illik is, és így megmagyarázni, megérteni próbálni a dolgot... Ismeretlenül, látatlanban így nyilván senki nem tudhatja az objektív okait, amiért így viselkedik valaki, de szerintem érdemes megengedni, hogy a hűség az a szó, amit érdemes keresni. Talán önmagához, elvekhez, az ígéretéhez, a szeretethez, édesapádhoz, a reményhez...

#9

Micsoda mézesmázas, lózungos, önsorsrontó maszlag, uramisten...

Anyukának nem az volt a döntése, hogy egy mocskos, utolsó, lusta senkivé züllött alkesz mellett élje le az életét és húzza az igát.

Semmi romantikus vagy szép nincs abban, ha lehúzod az életed a vécén egy senkiháziért, aki inkább két nagy pofont érdemelne azért, ahogy bánik veled. Ez nem érdemel elismerést, csak sajnálatot, az élete szar, a csodálattal pedig valljuk be, kitörölheti a seggét. Neki attól nem lesz jobb. Ez csak a nyomor tagadása. Jó hogy nem azzal jössz, hogy majd a mennybe jut...

Anyuka csak fél az ismeretlentől, mint a tűztől. Nem a magánytól (most is magányos), hanem minden megszokott dolog elvesztésétől. Nem tudja elképzelni, mi lenne akkor, miből állnának a napjai, egyáltalán hogyan fogna hozzá hogy kilépjen, nincs bátorsága, sem energiája nulláról újraépiteni az életét. Voltak egereim, amik nem hagyták el a ketrecet akkor sem, ha levettem a rácsot takarítani, mert féltek a ketrecen kívüli világtól. Inkább maradtak a forgácsnál és a futókeréknél. Ez is valami ilyesmi.

Kérdező, nem hiszem, hogy tudsz rajta változtatni. Ha idősebb lennél, és fel tudnál neki ajánlani egy konkrét másik lakást, azon lehet, hogy elgondolkozna, de ő nem fog egyedül lépéseket tenni és nekiindulni keresni. Akármilyen észérvekkel jössz, úgyis csak hárít és kifogásokat keres, lélekben öreg már a nagy elhatározásokhoz.